MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1982

1982-01-13 626. öe. - 1982_VB 626/72

- 5 A párttitkár nem tanácskozik a pártvezetőséggel, hanem annak tagjaival személyenként tárgyal. Ez magáramaradottságának legfőbb oka és természetesen következménye, hogy ezért nem válhat az állami vezetés partnerévé sem. 4./ A Bizottság következtetései. A./ Az 1981. június 18-i beszámoló taggyűlés, valamint az október elsejei vezetőségi ülés irott beszámolóit alapos vita nem előzte meg. Bár a vezetőség tagjainak többsége a tartalmat mecrismerte és aláirta. Éppen ezért a Bizottságnak az a véleménye, hogy a beszámolók sok vonatkozásban tartalmaznak homályos célzásokat, nem egyszer vádaskodás szinezetüek. Ahelyett, hogy nyiltan és bizonyítottan elemzett jelenségeket, tendenciákat tárt volna a pártszervezet, illetve a szinház állami vezetése elé. Emellett - a párttitkárnő magányos küzdelme, a pártvezetőség alkalmi találkozásai - a párttaggyülések súlyának lebecsülése, a pártcsoport élet hiánya nem tették kihasználhatóvá az 51 tagú pártszervezetben rejlő potenciális erőt. Hangsúlyozni kell ugyanakkor - a többségi vélemény egyértelmű megnyilatkozásai alapján - hogy Vadász Ilona elvtársnő a társulat megbecsült tagja. Érzik védőszárnyait. Nemcsak azért, mert minden idejét és energiáját a társulati életnek szentelte és ajtaja mindig nyitva volt a bajjalgonddal küszködő szinész és nem szinész előtt. Hanem, mert személyesen, áldozatosan képviselte - jól vagy rosszul mindazon birálatokat, amelyek a szinházirányitással, a műsorpolitikai koncepcióval,a darabválasztás kudarcával, a rendezői tulkapásokkal kapcsolatban hozzá befutottak, nála összegeződtek. B./ A szinház állami vezetése bírálataként kimondható, hogy a Nemzeti Szinház társulati életében nem működött a munkahelyi demokrácia halvány eleme sem. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR *Z-