MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1982

1982-01-13 626. öe. - 1982_VB 626/18

- 3 A lakásépités döntően az elavult lakásállománnyal rendelkező peremkerületekben - rekonstrukcióval egybekötve - valósult meg. A fővárosi lakásállomány növekedési üteme az 1960-as évektől kezdve gyorsult. 1949 és 1960. január 1.között évi átlagban 6,3 ezer, az 1960-as évtizedben már 10,5 ezer, az 1970-es években pedig 16,2 ezer lakás épült, amely nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő eredmény. A kedvező változást mutatja az is, hogy az V. ötéves tervidőszakban a főváros lakossága csak 1,1 %-kal, a lakásállomány viszont 7,8 %-kal növekedett. Az uj épitkezések és lakáskorszerűsítések, valamint a bontások eredményeként a lakásállomány felszereltség és szobaszám szerinti összetétele számottevően javult. A komfortos és összkomfortos lakások száma - az 1980. január 1-i népszámlálás adatai szerint 10 év alatt több mint másfélszeresre emelkedett, s arányuk a teljes lakásállományon belül 56 %-ról 74 %-ra nőtt. A kettő és többszobás lakások száma 46 %-kal nőtt. Az egyszobásoké 18 %-kal csökkent, de még ma is eléri az összlakások 35 %-át. 1980. január 1-én a lakásállomány 42 %-át a kétszobás lakások, 23 %-át a három és többszobások képezték. Kedvező, hogy az 1 lakásra jutó átlagos alapterület 10 év alatt 48 m2-ről 53 m2-re emelkedett, az egy lakásra jutó lakók száma pedig 3,04-ről 2,76-ra csökkent. A lakásállomány növekedése az 1960-as évtizedben 8, az 1970-es években pedig 12 százalékponttal haladta meg a lakásokban lakók gyarapodásának mértékét. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR //« I !