MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1982

1982-04-21 632. öe. - 1982_VB 632/45

A kerdoivekre adott válaszok szerint a felsőszintű vezetők átlagjövedelme 8.500,- R, a középszintüeké 6.800,- R, az alsószintüeké 5.800,- R, a beosztottaké 4.800,- R /saját bevallásuk szerint/. A jövedelmek vonatkozásában mutatkozó elégedetlenséget növeli, hogy a kutatóintézetek és különböző szövetkezetek ezer forintos összeggel több alapbért tudnak fizetni mérnökeik számára, mint a nagyvállalatok. Ugy látják, hogy a nagyvállalatok évente többmilliárdot ruháznak be, itt termelik meg a nemzeti jövedelem döntő többségét, és az exportcikkeket stb., ugyanakkor a jó műszaki munkaerő megtartása vagy felvétele egyre több gondot okoz. A műszakiak között vitatott ugyan, de többségük szerint a teljesítményhez kötött bérezés a szellemi kapacitás jobb kihasználásának is kulcsa lehetne. A végzett munkával arányos bérezés kérdésében kell előrelépni és ne a bérkategóriabeli tényszerű helyzettel legyen arányos a bérezés. A pozícióharc egyik okaz az üzemi műszaki értelmiségnél, hogy csak a beosztástól függően lehet többet keresni. A középkategóriájú beosztott felsőfokú képzettségű műszaki értelmiség keresete, jövedelemviszonyai a legrendezetlenebbek a diplomások közül. A csoportvezető szakmunkások jövedelemszintje, de sokszor a beosztott szakmunkásoké is eléri, sőt meghaladja az üzemegységvezető beosztásban dolgozó munkatársak jövedelemszintjét, amely a legélesebb mutatója a termelésirányításban dolgozó műszaki értelmiség jövedelemhelyzetének. A jövedelemarányokhoz illusztrációképpen elmondhatjuk, hogy arra a kérdésre, milyen jövedelmet tartana reálisnak, a válaszok átlaga 8.700,- R /a jelenlegi tény: 6.295,- R/. Közvetlenül kapcsolódik az ösztönzési rendszerekhez a premizálás problémája. Nem kellően szervezett a feladatkiadás, a végzett munka számonkérése, ellenőrzése, értékelése. A fel6-r