MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1981

1981-05-13 611. öe. - 1981_VB 611/10

8 Én vártam, hogy valaki végre kideriti az igazságot ebben az ügyben. Talán hibának tűnik, hogy nem fogadtam el a segítséget, Kálmán elvtárs nekem sokkal jobb állást ajánlott én nem fogadtam el a segítséget, mert nem vagyok nyomorék, én nem segítséget várok, hanem Önöktől igazságot! Én szeretem a hivatásomat és nekem 31 évig ezen a pályán sok örömem, sikerem volt. Nagyon nehéz körülmények között is próbálok hinni abban, hogy ami velem történt az a pártunk politikájától teljességgel idegen. Nekem volt időm szembenézni magammal és magamban keresni a hibát. Én abban vétettem elvtársak, hogy annak, amit én felvetettem nem tudtam tömegeket teremteni. Ha én ezt láttam, miért nem kerestem magamnak más munkahelyet, hiszen lett volna rá alkalmam, de valami végzetes engem ott tartott, hogy az élet engem oda tett és nekem ott kell helytállnom! Pl. a Rákóczi ünnepséget egy héten keresztül jószerével magam csináltam, amiért Kálmán elvtárs köszönő levelet küldött nekem. Volt idő, amikor ugy éreztem jól mennek a dolgok és volt olyan is, amikor tisztességes embereket megbántottam. De azért, mert a stílusom rossz, ugy vélem nem érdemlek ilyen szigorú pártbüntetést. Magyar Kálmán; Gyógyíthatatlan betegség ez, amelynek az az érdekessége, hogy ha csak egy lába lenne, a társadalom látná, hogy le kell százalékolni. Tulajdonképpen itt egy beteg emberről van szó, aki nem tehet magatartásáról, de ezzel tönkreteszi a saját és környezete életét. Tulajdonképpen viselkedéséért ő nem felelős. Nekünk a büntetés kiszabásánál a környezet felé kell igazolni, hogy egy ilyen magatartási formával mi nem értünk egyet. Molnár Endre; Tulajdonképpen tragikus életnek tartom, és a tragikus ebben az, hogy ő arra a hivatásra vált alkalmatlanná, amire az életét tette fel. Ezen az elvtársnőn mi nem tudunk segíteni. Azt sem tudom kimondani de a VB. sem, hogy ő nem alkalmas a pályára, pedig meggyőződésem, hogy erről van szó. Alkalmatlanná vált arra, hogy egy iskolai közösségben dolgozzék, és a hivatását űzze. A BPB ezt viszont nem mondhatja ki, de én még olyan pszichiátert sem láttam, aki kimondta volna ezt írásban. Sajnos a pedagógus társadalomban pedig sok ilyen van, aki alkalmatlan. Lehet, hogy ő kiváló tanár és remek órákat ad, mégsem alkalmas arra, hogy pedagógusként végezze munkáját. A VB-nek igen nehéz helyzetben kell most döntenie. A javasolt büntetéssel én egyetértek. Kelen Béla; Biztos, hogy ő beteg, de tulajdonképpen a szakma, vagy az ottani közösség áldozata lett. Egy dolog az, hogy már dolgozik és ezt a munkalehetőséget biztosítani kell a továbbiakban is számára. Azt el tudom fogadni, hogy tantestületben nem tud dolgozni, de hogy egy órát jól lead, az biztos. Maga is emlitette, hogy volt idő, amikor jobb lett volna elmenni, mégsem ment el. A mi ítéletünk ne helyettesítse azt, hogy az igazával ő visszaházaljon. Záhorzik Teréz; Én attól félek, hogy ő a mi enyhítésünket félreérti és a saját igazát látja benne megerősítve. AO