MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1980

1980-08-22 592. öe. - 1980_VB 592/13

-12 « Schulteisz Emil: Az integrációnak két része van: tanácsi és társadalmi irányítás. A társadalmi vonatkozásban minden területre kiterjed. Nem a centralizációt, hanem a szakmai kontinuitás kérdését kell középpontba állítani. /A Főv.Tan. egészségügyi intézményeinek integrálása./ Nagyon mély szakmai és ellátási gondnak érzem. Ha a kontinuitásnak nem érünk a végére, akkor a szakmai ellátásnak vége szakad. Az intézményeknek egymás között szoros szakmai kapcsolatban kell lenniük. A két anyag ne szakadjon el egymástól. A 2. anyagról: itt is az egységes egész ellátásról van szó Budapesten. Ez alapve tő szakmai es politikai program. Molnár Endre: Semmi kétsége nincs afelől, amit Schulteisz és Farkasinszky elvtársak elmondtak, hogy végig kell vinni az integrációs folyamatot /járóbetegellátas, rendelőintézeti és kórházi ellátás egy egységes rendszeren belül biztosítja, hogy a beteg úgy járja végig "útját", hogy az ismétlődések ne kössenek le felesleges szakmai kapacitásokat./ Az előterjesztésnek az a része, ami azzal foglalkozik, hogy az integrációt a fővárosban teljessé kell tenni, a rendelőintézeteket egy kórházzal rendelkező integrált rendszerbe szervesen bele kell építeni - ezt támogatja. Fenntartása van, hogy ezt az integrációs folyamatot úgy kell végigvinni, hogy a fővárosban létrehozott integrált rendszer irányítása a Fővárosi Tanácshoz tartozzon teljes mértékben. Erre az irányítási formára nem érzi meggyőzőnek azokat az érveket, amelyeket az anyag felhoz. Amit Farkasinszky elvtárs elmondott, egyértelműen érvényesül. Megakadályozta az előterjesztőket, hogy feltárják a centralizációs folyamat problematikus oldalát és reálisan tárják fel azokat a hiányosságokat, ane lyek abból adódnak, ha nem hajtják jól ezeket végre. Formálisan érvényesíthető csak a centralizáció jogai, fontos ügyeknek nem azonos szinten és módon történik a döntese/pl. a jelenlegi rendszerben a fővárosban minden főorvosi állás betöltése a Főv.Tanács hatáskörébe tartozik. Maguknak, az ezzel foglalkozó orvos elvtársaknak az a véleménye, hogy ezt a jogukat csak formálisan tudják végezni, az ember munkájának érdemi megítélésére nincs lehetőség./ Nyomósnak látszó érv: az anyagi fejlesztési eszközökkel ésszerűen kell gazdálkodni. A valóságban ez nem így van, ez tervezéési és pénzügyi, technikai kérdés. Nyomós érv szintén, hogy kerületi szinten nem lehet azt a szakmai irányítási színvonalat biztosítani, amit egy centralizált irányítás mellett. A szakmai irányítás nem egyszerűen a Tanácson vagy a Főosztályon keresztül valósul meg. Ezzel a kérdéskomplexummal kapcsolatban az a véleményem: hogy j^zan vizsgálat alapján döntsünk arról, hogy mi az amit centralizáltan lehet megoldani, és mi az ami célszerű. /Nagy értékű műszerek működtetése:nem célszerű egy-egy kórházban végezni./ Egy ilyen centralizáció jár egy veszéllyel is, ez nem teljesen biztos, de fennáll. Formálisan megtörténik, de egy akkor szervezetben a centralizálás jó végzése nagyon megnehezül, olyan kérdések gyors megoldása, ami a decentralizációs esetekben megoldható. Az intézmények ettől kezdve mindig a fővárossal találják magukat szembe. Nagy mértékben buknak meg azok a lehetőségek, hogy a helyi kezdeményezést igénybe vegyék. 15