MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1979

1979-10-17 568. öe. - 1979_VB 568/8

- 7 * Szinte minden évben más területre kell irányítani a gyerekeket. Nincs az a tanár, az a szülő, akit erre orientálni lehet. A szülök odaadják a gyermeküket szakmunkástanúlónak, mert 3 évre megszabadulnak ellátásuk gondjaitól. Gondolkozni kellene azon, hogy melyek azok a szakmák, ahol az erőfeszítést abba kellene hagyni. A fizetési arányok nagymértékben befolyásolják, hogy a végzett tanuló megmarad-e szakmájában. A szakmunkásképző intézetek vezetői pozitívan nyilatkoznak arról, hogy az irányítás átkerült a Fővárosi Tanácshoz. Jó intézkedésnek tartják| mindazzal a nehézséggel együtt, ami ezzel jár. Divatos szakmák mindig lesznek. Azt a szakmát tanulják, s oda mennek dolgozni az emberek, ahol a megélhetésük biztosított. Parnicsán László; Az anyaggal, a benne felvetett problémákkal egyetért. A szakmunkásképzés legfontosabb feladata napjainkban az alapok erősítése. Az anyag melléklete szerint ott csökken a létszám az utánpótlásban, ahol nagyobb fizikai erőnlét szükséges. Ez a fővárosi feladatok megoldását nem biztosítja. Meg lehetne nézni, mi az oka annak, hogy ezekben a szakmákban nincs utánpótlás. Milyenek a munkakörülmények, bérezés stb. Vagy pedig nem elég jó a propaganda. Jogos igénynek tartja a 200 tanterem fejlesztését a szakmunkásképzés céljára. Dániában pl. egy famunkás el tudja látni az összes asztalos munkát. Ott vertikális szakmunkásokra van igény. A rokon szakmákat illetően itthon is meg lehetne nézni a vertikális képzés lehetőségeit. Felvetődik az is, hogy szükségese a gimnáziumi oktatás, 4 év után az érettségivel elmehet az illető tanulónak, ha szakmát akar. A szakközépiskola viszont ugyanennyi év alatt az érettségi mellett szakképzettséget is ad. Egyetért azzal, hogy a pártszervezetek figyelmét hívják fel az ifjúsági törvény végrehajtására. Hámori Csaba: Az ösztöndíjakról szeretne szólni. Egy harmadik kategóriájú szakmunkástanuló az ösztöndíjából havonta 60-70 forintot költhet saját személyes dolgaira. Eltartásuk, támogatásuk jelentős mértékben a szülőkre hárul. Összekapcsolna ezt társadalmunk egyik gondjával a teljesítmény szerinti bérezés, vagy a produkció alapján történő jövedelemmel. A családok életszínvonala alapvetően a gyerekek létszámától függ, ebből az következik számukra,hogy akkor lehet hatékonyabb a teljesítmény bérezés, ha a gyerekek eltartásának gondját a társadalom nagyobb mértékben vállalja magára, mint most. A következő időszak szociálpolitikai elvei meghatározásánál ezt az összefüggést figyelembe kellene venni. 2