MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1979

1979-07-25 563. öe. - 1979_VB 563/8

7 Kelen Béla elvtárs: Az anyagot olvasva az a benyomásom, hogy nincs nagy változás az egyetemi, főiskola fiatalok körében az elmúlt időszakban, de de sok változás ma másképpen hat. Mire gondolok? Arra, hogy az egyetemi fiatalok már felnőttek, de egzisztencia még nincs, az információk feléjük nagymértékben kontroll nélküliek /lásd Deliága ügy stb/. Egyetértek azzal, hogy hozzunk létre alapot, vagy mondjuk státusnak, olyan emberek részére, akik a fiatalokat politikailag is magas szinten formálják, - ha kell hát fizessünk is ezért. Szükséges ez a napi politikai életben jelentkező korigálások miatt is, hiszen az információ szabad áramlása ma sokkal nagyobb, - értsd ellenséges propaganda is - mint bármikor. Ne csak a KISZ szervezetek feladata legyen a magyarázás, meggyőzés. Gyakorlati példával támasztom alá, hogy a fiatalok igénylik a jó politikai előadásokat, lehet velük politizálni, de nekünk is ott kell lenni, ne csak azoknak akik a rendszer ellen agitálnak. Kurucz Imre elvtárs: A 7. oldal 8. javaslati pontjával nagyon egyetértek, ezt a legteljesebb mértékben ki kell használni. De izgat engem az, hogy nem állunk ma már olyan rosszul az egyetemeken, főiskolákon a párttag tanárok, diákok számával, mégis a viszony az amit nagyon alá szeretnék húzni. A docens, a tanár stb-stb nem ugy foglalkozik a hallgatóval ahogy egy párttagtól azt elvárjuk. Azt sem tudja a hallgató a tanáráról, hogy a párttag. Ebben 35 év óta alig értünk el eredményt, ezt én a kényelem rovására irom. Miért tartja meg az a tanár a háromlépés távolságot a párttag diáktól - mondhatnám azt is, hogy a pártonkivülitől sem kell, mert a párttaggá nevelés az ő feladata is -, holott már ő a docens ennek a rendszernek a neveltje, neki természetes volt, hogy népi kollégista volt. Ma miért van az, hogy a fiatalokkal nem értetjük meg, hogy a kollégiumban a tanulás a legfontosabb nem pedig a szórakozás. Miért engedjük azt a légkört, hogy kommunisták is ugy nyilatkoznak, hogy az egyetemre csak bejutni nehéz. Vagy az is elképzelhető, hogy a kommunista szülők gyerekeivel a kapcsolatot a KISZ-munkán keresztül vegyék fel a tanárok. Vagyis ismerjék a diákot! A másik miért nem támaszkodnak jobban azokra az egyetemista, főiskolás fiatalokra, akik már a honvédségtől jöttek, akiknek már a magatartásuk, gondolkodásuk más. Ez nagyon nagy erő lenne. 8