MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1978
1978-11-01 545. öe. - 1978_VB 545/12
Egyik ok a szint, ahonnan küldünk embereket iskolára, az elmúlt években jelentősen esett, még élesebben jelentkezik ez az SZKP-ra jelentkezetteknél, de az itthoni főiskola vonatkozásában is. Nincs elég becsülete az ilyen tipusu oktatási formának. Vezető nem szivesen megy oda, mert egyrészt ő maga is ugy érzi, hogy neki nem illik odamenni, másrészt pedig félti a beosztását. Ez eléggé jellemző probléma. Az anyagban szerepel olyan megállapitás is, hogy van egyfajta telitettség is, ez alapvetően bizonyitható is, de azért nem teljesen igaz. Vannak, akiket koruk miatt nem is lehet már küldeni, de van f amikor nem küldhetjük, mert az illető maga sem akarja, vagy az illetékesek ugy képzelik, hogy nélkülözhetetlen az illető, a munkában. Nekünk az a véleményünk, hogy tervezetten ezek igenis kerüljenek beiskolázásra. Mi a Politikai Bizottságtól felszólítást kaptunk, hogy kezdeményezzük név szerint is a beiskolázást. Vannak bizonyos területek, ahol szembetűnő a lemaradás a felsőfokú iskoláztatásban. Pl. állami terület, gazdasági terület, s különösen kevesen vannak a kulturális, ideológiai területről, s mutatóban egy-egy a művészektől, holott ezeken a terű leteken szükséges lenne az iskola. Az okok között fel kell sorolni azt is, hogy nem mindig megfelelő a kiválasztás. A legnagyobb problémát az emberi, családi összefüggések okozzák, amelyek nem kerülnek elküldéskor eléggé mérlegelésre. Az SZKP-nál ez fokozottabban jelentkezik, előfordulnak válások, botrányok, amelyeket ismernek az elvtársak. Ezek azok az okok, amiért a Politikai Bizottság arra kényszerült, hogy áttekintse az iskoláztatás kérdését, s ajáija az alsóbb pártszervezeteknek is. Komoly problémáink vannak - természetesen egyedi esetekről beszélek itt is - az iskola utáni munkábaállitásnál is. Az egésznek ez szerencsére csak a töredéke, de van bizonyosfajta túlzás is a végzősöknél, mert azt hiszik, hogy zsebükben van a marsallbot. Nem tartom helyesnek Molnár elvtárs javaslatát, hogy hozzunk határozatot arra, hogy egy fokkal magasabb beosztásba kerüljön. Általában a gyakorlatban ugy is van, hogy egy fokkal magasabb beosztásba kerül, ez legtöbb esetben meg is valósul, de általános követelményként kimondani-az emberek nevelése szempontjábólsem tartom helyesnek. Az is sajnos gyakorlat ma még nálunk, hogy ha valakitől meg akarnak szabadulni, elküldik iskolára, s amikor elvégezte, ott állunk megfürödve, hogy hová is tegyük. S ha csak egy ilyen elhelyezési problémánk van is, nagyon rossz a hatása, mert a pártapparátuson belül hamar elterjed a hir. Arról nem is beszélve, hogy sokszázezer Ft.-ba kerül egy-egy ember képzése, amit ha nem kalkulálunk be, szórjuk a pénzt. Mi ugy Ítéljük meg, hogy a Budapesti Pártbizottság, ezen belül a PTO felelősen foglalkozik az iskoláztatás kérdésével. Amennyire a lehetőségek engedik, a PTO igen pozitivan foglalkozott ezzel, az esetek többségében a kiválasztás is jó volt. Nagyon pozitiv az iskolán lévőkkel való foglalkozásuk is. /?
