MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1977

1977-10-26 518. öe. - 1977_VB 518/30

- 28 ­Nekünk az országban bizonyos kérdéseket egy szinten, egy lélekkel kell képviselni. Ami az általános iskolát illeti: hány gyerek akar az iskola után munkás lenni? Hány százalék? Nekem az volt a legutóbbi statisz­tikám, hogy 4 %-a. Tenni kell a munka becsületének helyreállításá­ért. Aki nagyon akar, az tullendül néha a helyes arányokon. Ezt nem szeretik. Ezért kevés vezető van aki vállalja az ütközést. A vezetők ma már nem igen vállalják a gyakori ütközést. És ebben van az is, hogy nem akarják tönkretenni egészségileg sem magukat. Dr. Molnár Endre elvtárs: Egyetértek azokkal a lényeges megállapításokkal, amelyeket Katona elvtárs mondott. Budapest fejlődésének általános megítélésében egyetértek. A vá­rosfejlesztésben az alap problémáink ott vannak, hogy a jóváha­gyott tervekkel egyidoben - esetenként ahol az szükséges azt kel­lően megelőzve és a feladatokat előre látva - a feltételeket idő­ben nem terveztük vagy nem teljesen terveztük meg és nem tudtuk megteremteni. Ha a tervcélokat ugy tűzzük ki, hogy közben nem vesszük gondosan számba, hogy a céloknak az eléréséhez mennyiben állnak rendelke­zésünkre a feltételek, vagy mikor, milyen módon teremthetőek meg, akkor szükségszerű következmény az aránytalanság. Ez a végrehaj­tás során rettenetes erőfeszítést szül, létrejön a kapkodás, a pazarlás. Az időben való döntés nagyfontosságú. A városfejlesztés egy sor problémája olyan természetű, hogy nem szabad róluk késve dönteni. Példaként emliteném a munkáslakás épitést. Az alapdöntések későn történtek meg és a végrehajtás menetében kellett a feltételeket megteremteni egészen attól kiindulva, hogy valamilyen szerveze­tet létrehozni, amely képes ezzel foglalkozni és erről gondos­kodni. A döntéskor a feltételek nem álltak rendelkezésre. Az ered­mény az, hogy a kitűzött időpontra már teljesen nem is teremthe­ti?

Next

/
Oldalképek
Tartalom