MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1975

1975-12-19 471. öe. - 1975_VB 471/7

-rJavitásra szorul a belső ellenőrzés, a bizonylati fegyelem. Tehát látni kell ebben a pártszervezetnek és a gazdasági vezetésnek is a feladatát; összhangot kell teremteni e témában. Az eddigi tapasztalat azt mutatja hogy e fontos munkára szentelt legkevesebb feladatot a pártszervezet és a gazdasági vezetés. A jövőben a köztudat, a szemlélet formálására sokkal jobban igénybe kell venni az üzemekben a szocialista brigádokat; ez egyben azt is jelenti, hogy jobban kell támaszkodni véleményükre, javaslatukra, tapasztalatukra. Javasolta, hogy évente értékeljék az üzemi kollektivák a társadalmi tulajdon védelmének helyzetét az üzemekben. Molnár Endre elvtárs

: Egyetértett Rácz elvtárs hozzászólásával, az általa tett javaslatokkal, majd a következőket hangsúlyozta: Az előterjesztés azt a feladatot nem vállalhatta magára, hogy az összes bűnüldözést fővárosi viszonylatban értékelje, hanem a legfőbb kérdésekre tért ki. Eredetileg ennek az anyagnak volt egy tekintélyes bevezető részeg mely részleteiben elemezte az egyes részeket, de erre nem volt lehetőség, hanem szorosan a témára kellett korlátozódnia. Az anyag a 3, **, oldalon utal arra, hogy van sok olyan büncséL ekmény-f aj ta, melynek felderitése nagyon nagy nehézségbe ütközik; erre sok példát tudnak azok mondani, akik gazdasági területtel foglalkoznak; ennek következtében jelentós népgazdasági károk keletkeznek. Itt látni kell azt, hogy önmagukban a bűnüldöző szervek tehetetlenek, sőt sok esetben kezdeményezni sem tudnak. Tehát a megoldás alapjába véve más intézkedések révén valósul meg, pl. közmorál, közfelfogás változtatása utján - ami több elvtárstól elhangzott -. Ezek a tények a gazdasági élettől nem függetlenül alakulnak. Itt van pl. a beruházó, fejlesztő tevékenység. Ez a munka a KB. értékelése saeriut sem megfelelő éves szinten; a beruházások rendkivüli mértékben nőnek és elhúzódnak, vagy ha meg is valósulnak, később kiderül hogy nem szolgálta a hatékonyságot; tehát ez a helyzet nyom bennünket hosszú idő óta. Igen komoly hibának értékelhető az is, hogy a pártszervezetek sem kérik számon a beruházásra forditott összeg eredményességét; kevés példa van arra, hogy a pártszervezetek cáfolták volna a gyár ezirányu - esetleg rossz gazdálkodását. Itt van a KTSZ-ek példája: intézáényes gazdasági ellenőrzés nélkül működnek; csupán a hatóságok ellenőrzése érvényesül feléjük, hogy a szövetkezeti törvényben előirtakat teljesítsék. Tehát a példák sora bizonyitja, hogy csak komplex együttműködéssel, sokfajta intézkedéssel, morális közfelfogással lehet érvényesíteni a népgazdasági érdekeket, és szembefordulni a népgazdaságot sértő tendenciákkal. V