MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1973

1973-01-05 392. öe. - 1973_VB 392/14

- 6 / Az elmúlt években általában megnőtt a nők között a kultúra, a műveltség továbbfejlesztésének igénye, amelyet kihelyezett iskolával, időkedvezményekkel is elősegítettünk. Emelkedett a nők aránya az állami oktatásban, a szakmai tanfolyamokon és - ez a helyes személyzeti politika érvényesítése - a ká derképzésben. (7-es számú táblázat) / A 6-os táblázatból látható, az elmúlt három évben lényegében alig történt valami változás a nők kinevezése területén, csak 0, 6-%-al emelkedett a női gazdasági vezetők aránya. Jellemző a helyzetre, hogy a 69 telefongyári művezető között az egyetlen női művezető is feladta a harcot. A rendkivül nehezen javuló helyzet alapvető oka: nem sikerült még döntő változást elérni gazdasági vezetőink nagyrészének szemléletében. A nők jogait, rátermettségüket illetően szavakban általános az egyetértés, amikor azonban konkrét kinevezésre kerül sor, a nők utolsó helyre kerülnek a javaslatokban. (Jellemző: az elmúlt egy év alatt összesen 11 főosztály és gyáregységvezetőt neveztek ki e posztokra női vezetői javaslat még csak szóba sem került. ) Ehhez a helyzethez hozzájárul a női káderek bátortalansága, az igen sok esetben tapasztalható önbizalom hiány is. Ugyanakkor a jelek arra mutatnak, hogy szigorúbban kell megkövetelni az erre vonatkozó párt- és igazgatói tanácsi határozat következetes végrehajtását, és ebben az alapszervezeti pártvezetőségeknek is hatékonyabb segitséget kell nyújtaniuk a kádermunkában. / A nőpolitikái határozat végrehajtása során - nemcsak a vezetői posztra állításukkal összefüggésben - számos nézet, vélemény, szemlélet alakult ki, amelyekkel napmint nap meg kellett küzdeni. E nézetek közül még ma is találkozunk a nőkérdés leegyszerüsitett, kispolgári felfogásával: a nőkérdés azzal oldható meg, ha a nőknek nem kell dolgozniuk. Kifejezetten nő - illetve nőpolitika ellenes nézeteket nem tapasztaltunk. Annál inkább szembe kell néznünk azzal az elég széleskörű nézettel, mely szerint a nőpolitika csak bérkérdés, vagy csak szociális kérdés, vagy csak a nők jobb megbecsülésének kérdése. A folyamatos véleménycserék következtében egyre szélesebb körben él már az a meggyőződés, Ak