MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1972

1972-04-21 376. öe. - 1972_VB 376/8

-h1949-ig igen intenziv munkát végeztünk lakóterületen, de az azóta eltelt néhány esztendőben nem foglalkoztunk tudományosan a lakóterületi munkával. A téma nagyon izgalmas, ezért javaslom; érdemes lenne a témát tudományosan, komolyan feldolgozni, hogy melyek lennének a hasznos módszerek ezen a területen* El kell dönteni azt is, hogy melyik szervezetnek milyen szerepet kell játszania. Az anyagi kérdéseket is el kell rendezni. Ha komolyan akarjuk ezt a munkát végezni, akkor nem tarhálni kell, hanem el kell rendelni hogy X gyár ezt és ezt a helyiséget rendbehozza ós X elvtárs itt és itt fog a lakóterületen dolgozni. Javaslom, hogy a Végrehajtóbizottság ne foglaljon ma állást, hanem egy alapos koncepciót dolgozzunk ki es később térjünk vissza a témára. Somogyi Sándor: A két munkabizottsági ülésen is nagyon sok hozzászólás volt, ez is mutatja és az én véleményem szerint is nagyon jelentős kérdés ez. Én azért tartom nagyon jelentős kérdésnek, mert jelenleg az egész életünk politikai ráhatás szempontjából eléggé kettéválik, nagyon kontrasztos a helyzet. Eltölt egy bizonyos időt valaki egy munkahelyen, itt a politikai ráhatás nagyon aktiv, a munkaidő után viszont a politikai ráhatás jelentősen csökken, tulajdonképpen a TV-re, rádióra, sajtóra korlátozódik, hiszen a személyes érintkezés csak eseti, azaz a választások idején jutunk el a dolgozókhoz, egyébként nem próbálunk személyes kontaktust teremteni velük. Ezt a személyes kapcsolatot sem a Népfront, sem a lakóbizottságok nem tudják betölteni. En nem becsülöm le a TV, rádió munkáját, de van egy nagy hátrányuk, hogy nem lehet visszaszólni, nem lehet velük vitatkozni. A jelentés is utal rá, hogy a lakók életében is van egy bizonyos kettősség. Amig a munkahelyen nagyon sokszor az illető aktiv, addig lakóhelyxén pihenni akar, bezárkózik. Munkára is hajlandó, ha valamiben segiteni kell, de a közvetlenebb kapcsolattól nagy a huzódozás. Az uj lakótelepeken pedig van egy nagyfokú elidegenedés, elszigeteltség, jóformán nem is ismerik egymást a lakók. Budapesten 365 ezer nyugdijas van, ezeknek csak egy töredéke tart valamiféle kapcsolatot munkahellyel és van 247 ezer felnőtt eltartott, - tehát majdnem minden harmadik ember otthon van. Az eddigiekhez képest nekünk is világosan kellene meghatározni a célokat, követelményeket, hogy mi az, amit megkövetelhetünk a kommunistáktól. Gond ezenkivül, hogy milyen legyen a szervezettsége ennek a lakóterületnek. Jelenleg azon is vita van, hogy a lakóbizottságok mit csináljanak, van-e ezeknek valamiféle érdekvédelmi feladatuk stb. 2