MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1972

1972-09-22 385. öe. - 1972_VB 385/12

A vezetők döntő többsége — a lehetőségek adta határok figyelembevételével — megfelel a hármas követelménynek. Az igazgatók többsége kommunista, nagyrésze tudományos fokozattal rendelkezik. A tudományos kutatók közel 40%-a, a tudományos fokozattal rendelkezők közel 50%-a párttag. A vezetők egyrésze azonban nem felel meg a hármas követelménynek, az intézet vezetése elé állított elvárásoknak. (Ilyen indok miatt néhány napja a kerületi PVB kénytelen volt két intézet vezetőjének felmentésében dönteni.) Alapszervezeteink szorgalmazzák a kádernevelési koncepciók kialakítását. Gondot fordítanak a hatáskörben levők minősítésének elkészítésére. (Az MTA kérdés-felelet szerkezetű minősítési rendszerét nem tartják megfelelőnek, a megváltoztatását javasolják.) Az elkészült minősítések ugyan az utóbbi időben tartalmasabbak, de nem minden esetben reálisak. A kerületi hatáskörbe tartozó minősítések ütemezése —• az MTA és a minisztériumok hibájából — általában késve, többszöri felszólítás után történik csak meg, és nem kevés erőfeszítésünkbe kerül, hogy a követelményeknek megfeleljenek. A tudományos kutatók ideológiai-, politikai felkészültsége — munkájuk természetéből adódóan is —• meghaladja kerületünk értelmiségének átlagát, de továbbképzésüket még nem tartjuk megoldottnak. A kommunista kutatók 30%-a ugyan különböző pártiskolai végzettséggel rendelkezik, a kutatók 50%-a részt vesz szervezett továbbképzésben —• többen a kerületi ágit. prop. munkában. — A pártoktatás keretein belül szervezett speciális tanfolyamok is hasznosnak bizonyultak. Időnként kifejezetten megélénkül az ideológiai munka, például: a felszabadulás 25. évfordulója és a Lenin centenárium alkalmából szervezett elméleti ülésszakok előkészítésének, vitáinak idején. Mindezek ellenére a tudományos dolgozók ideológiai-, politikai továbbképzését tovább kell javítani, fejleszteni. Jobban igénybe kell venni az esti egyetem adta lehetőségeket, a különböző speciális tanfolyamokat, a PB által jóváhagyott tematika alapján szervezett helyi speciális konferenciákat. A helyes megoldás megkeresésére több gondot kell fordítani a kerületi PB-nak is, az irányító állami szerveknek, a helyi mozgalmi-, tudományos vezetésnek is. f) A tudományos kutatók bérviszonyai nem kedvezőek, véleményünk szerint is elmaradnak a reálisan indokolható szinttől, munkájuk társadalmi jelentőségétől, más értelmiségi dolgozók átlagától. A Tudománypolitikai Irányelvek megjelenése után általános volt a bizakodó várakozás, gyorsabb intézkedéseket vártak. Napjainkban a népgazdaság teherbírására való hivatkozást ugyan keserűen tudomásul veszik, de nem fogadják el. Kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy e kérdésben ma már olyan jelentős a feszültség, hogy félő általános elégedetlenségbe, pártunk gazdasági és életszínvonal, politikájának ellenzésébe csap át. Az utóbbi években megélénkült a törekvés külön jövedelmek után, ami pontosan nem mérhetően, de az intézeten belüli munka rovására is megy. A fiatal tudományos kutatók munka- és életkörülményei méginkább rosszak. Elgondolkodtató az a felvetés, hogy a jelenlegi bérviszonyok nem erősítik a főhivatású kutatómunka vonzóerejét. A kutató intézeti státusok egyrészének határozott tartamú munkaviszonnyá átalakítása is a bizonytalanság érzetét kelti bennük. Mivel az idősebb kutatók cseréje gyakorlatilag nem valósul meg, az előremenetel kilátásai nem nagyok. Ilyen viszonyok között rendkívül nehéz a szükséges kutatói utánpótlás nevelése — jegyzik meg még az idősebb kutatók is. A kerületben levő társadalomtudományi intézetek többségének tevékenysége országos hatású. Ezen intézmények vezetőinek, tudományos kutatóinak számottevő része aktív szerepet vállal a nyilvánosság előtt —• sajtóban, rádióban, televízióban — folyó ideológiai vitákban, a nézetek tisztázásában, a tudat formálásában. Egy részük jelentős szerepet vállal a közélet egyéb, választott tisztségeiben is. g) Intézeteink nemzetközi kapcsolatai szintén jelentősek. Az intézetek, vagy az azokban dolgozó kutatók személy szerint tagjai egy-egy nagy nemzetközi szervezetnek. (PL: Nemzetközi Szociológiai Társaság, Nemzetközi Színházi Társaság, Nemzetközi Folklór Társaság, Nemzetközi Levéltári Tanács stb.) Sok intézményünknek szervezett kapcsolata van az UNESCO-val. Több intézményünk képviselője tevékenykedik az UNESCO egy-egy bizottságának munkájában. Elsősorban műszaki intézetek vesznek részt a KGST munkájában. PL: KFH, ÁGTI, VILATI stb. Szinte minden intézetünk rendszeres kapcsolatot tart elsősorban Európa, de más földrész sok országával. Jellemző kutatóhelyeinkre a kétoldali kapcsolatok létesítése, elsősorban szocialista, de kapitalista országokkal is. (Pl.: a Történettudományi Intézet részt vesz a Magyar—Szovjet Történész Vegyesbizottságban, rendszeres kapcsolatot tart a francia és olasz intézetekkel stb.) Az utóbbi éveikben eléggé elszaporodtak az ún. kerekasztal konferenciák és a külföldi tanulmányutak, ösztöndíjak. A külföldi kapcsolatok egyik jellemzője, hogy azok sok esetben magánjellegűek. Egyesek ezt a lehetőséget önös érdekek ügyében is felhasználták. Egyes tudományokban (pl.: szociológia) a nyugati kapcsolatok erősebbek, mint a szocialista országokkal. Ezeket a kapcsolatokat — egyéni meghívásokkal — lényegében a nyugati partnereik irányítják. Sajnálatos az a tapasztalatunk, hogy a kerületi intézetek többsége gyorsabban tud kapcsolatokat létesíteni, tanulmányutakat, kutatási lehetőségeket, tapasztalatcseréket létrehozni nyugati országokba, mint a testvéri szocialista országokba. Általánosan panaszkodnak a szocialista országok intézeteivel történő kapcsolatok kiépítésének komplikáltsága és nehézsége miatt. A fentieken túl, plussz gond, hogy a kapitalista-szocialista tanulmányutak anyagi szempontból is — az előbbiek javára — összehasonlíthatatlanul kedvezőbbek. Mindezek ellenére kutatóink, tudósaink szereplése külföldön általában elismerésre méltóak. A tudományos tevékenységük eredményei — könyvek, tanulmányok, közlemények — sok esetA~L