MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1972

1972-09-22 385. öe. - 1972_VB 385/10

kibicként viselkednek, minden felelősség nélkül nyilatkoznak, beszélnek, írnak, amivel az adott kérdések, problémák tudományos megválaszolását nem segítik elő és saját intézetük hírnevét sem öregbítik. A társadalomtudományok állami és pártirányításáról szintén több kérdésben folyik vita, például: — Mit értünk a társalalomtudományok közvetlenebb pártirányításán? Milyen eszközökkel és szervezeti keretekkel (egyáltalán szervezeti keretekkel) akarják ezt biztosítani? A párttagok, sőt a pártonkívüliek többsége is állást foglalt a pártirányítás közvetlenebb, nagyobb súlya és szerepe mellett. Ez azért nem jelenti azt, hogy a szavak minden esetben megegyeznek a gyakorlattal, a ki nem mondott felfogással. A véleménycserék során azt hangsúlyozták, hogy a közvetlen pártirányításnak nem valamiféle elavult, bürokratikus, adminisztratív jellegét gondolják erősíteni, hanem ellenkezőleg —• a természetszerűleg szükséges szervezett keretben — az ideológiai-, politikai irányító munka hatékonyságának növelését. (Ideológiai-, politikai kérdések megválaszolásának, az orientálásnak, a nevelésnek a meggyőzésnek, a társadalmi igények közvetítésének, a tudományfejlesztésnek, tervezésnek, az elmélet és a gyakorlat egyeztetésének segítését, a demokratikus módszerek fejlesztését.) Sokak véleménye szerint a közvetlen pártirányításban jelentős szerepet kell játszania mind a vezető felsőbb, mind az alsóbb pártszerveknek. A pártirányítás helyi bevált módjának tartják továbbra is a kommunista aktívák rendszerét, a pártszervezetek segítő, kezdeményező, ellenőrző tevékenységét, a kommunisták példamutatását, vitákban, tudományos tevékenységükben a világnézeti elkötelezettségük tükröződését, jóllehet néhány intézetben a pártvezetőségek elégedetlenek a pártszervezet helyével, szerepével, tekintélyével — különösen a helyi tudományos vezetés vonatkozásában. A viták őszinte, alkotó és elvtársi légköre elősegítette a felvetődő téves nézetek tisztázását, a szóértést alapvelő kérdésekben. Szükségesnek tartjuk azonban egyes jelzett elvi kérdések további vizsgálatát, fogalmak egyértelmű tételét és elfogadtatásukért történő munkálkodást. Ilyen kérdésnek tekintjük a tudományos kutatás szabadságának és az ezzel együtt járó politikai felelősség érvényesülésének problémáját is. Ez a kérdés a „Sorsforduló" című dokumentum kötet megjelenését követő vizsgálatok kapcsán széles körben foglalkoztatta és foglalkoztatja a történészeket ós a levéltárosokat, de még az egyéb rokon tudományágak egyes művelőit is. Előreláthatóan viták sorozatán át kell biztosítani az egységes nézőpontot a politikai felelősség helyes értelmezése és növelése tekintetében. Ezek a viták azért is fontosak, mert néhány kommunista kutatónak sincs meg a nagyobb felelőssége, sőt egyik-másik többet enged meg magának, mint amennyit például a pártonkívüliek meg mernének kockáztatni. Nem tartjuk elég következetesnek az illetékes állami szervek irányító, ellenőrző munkáját, esetenként a szakmailag, ideológiailag, politikailag nem kívánatos művek tekintetében. Az alkotómunkához szükséges demokratikus légkör kialakítását, állandó erősítését az eredményes és hatékony munka egyik alapvető feltételének tartják. A viták szabadságát, nyilvánosságát általában helyesük és elfogadják. Ez azonban nem kevesek részéről inkább „elvi állásfogalás", a gyakorlatban az érvényesülés nehezebb. Az átlagosnál erősebb szakmai összetartás, az önmaguk szerepének túlértékelése, a külső befolyással szembeni elzárkózás miatt nem népszerű egymás tudományos munkájáról véleményt mondani. Esetenként viszont tapasztalható, hogy egyesek a személyi ellentéteiket ideológiai köntösbe bújtatják és ilyenkor előítéletük befolyásoltságában — a tudományos tevékenység értékétől függetlenül — ezen kutatók munkájának rossz hírét keltik. A műhelyvitákat fontosnak tartják, de annak kereteit sokféleképpen jelölik meg. Például: „Az anyagot szűk szakmai közösség kézirat formájában vitassa meg", mások „széles szakmai közösség nyilvános fórumon, folyóiratokban nyilvánítson véleményt". Megint mások: „egy tudományos munkát csak a megjelenése után értékeljenek, mert az előzetes vita kilúgozza az anyagot". Sokan lebecsülik az előzetes vitákat; azokra nem készülnek fel megfelelően. Ennek egyik oka, hogy nem „hoz" egyéni babért és önzetlenül nem szívesen áldozzák idejüket, tudásukat mások művének gazdagítására. Az eféle szemlélet az egyik oka a kollektív tudományos munkától történő húzódozásnak is. A kerületi Pártbizottság a pártszervezeteket, a kommunistákat az ideológiai kérdések tisztázására, a marxista elkötelezettség növelésére, a megjelent vagy megjelenő művek marxista kritikájára rendszeresen ösztönzi. Szükségesnek tartjuk az alkotó marxista kritika szélesebb körű kibontakoztatását a jelentkező polgári és kispolgári nézetekkel, az e nézeteket és a marxizmust összeegyeztetni akaró kísérletekkel, az álobjektivista szemlélettel szemben. Törekvésünk, hogy a pártszervezetek erejük jelentős részét fordítsák a vitatott kérdések egységes és helyes értelmezésére, az alkotó, kollektív, egymást segítő szemlélet általánossá tételére. c) Jelentésünk előkészítése során 150 tudományos fokozattal rendelkező kutatót kérdeztünk meg — a Tudománypolitikai Irányelvek realizálása során intézetükben szerzett tapasztalataikról. Véleményünk és saját tapasztalataik is azt mutatják, hogy mindenek előtt a társadalomtudományoknak kiemelkedően nagy szerepe van és lehet a különböző politikai döntések előkészítésében, lehetséges következményeik feltárásában sőt, azoknak a társadalmi folyamatoknak, jelenségeknek megismerésében, a társadalmi összefüggéseknek és problémáknak feltárásában, amelyek politikai döntést válthatnak ki. Intézeteink jelentős része több szállal is kapcsolódik az ország politikai vezetéséhez. Részben az Intézet egyes tagjai, részben mint intézmények is különböző vizsgálatokkal, tanulmányokkal, bízottno 3