MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1971
1971-01-15 341. öe. - 1971_VB 341/11
Peják elvtárs felveti, hogy meddig'család a család. Családnak azokat tekintjük, akik egy közös lakásban laknak, pl. szülők, nagyszülők, gyerekek és azok házastársai. Ezt a nogszabály pontosan rögziti. Azonban, amikor a fiatalok igénylést nyújtanak be és a szülők maradnak a jelenlegi lakásban, akkor a szülők jövedelme, vagyona nem számit. Abban az esetben, ha az ott maradó szülők igényét nem haladja meg a lakás, akkor ez más elbirálás alá esik. Felveti továbbá, hogy az anyagban miért szerepel, hogy a lakáskeret legalább 20 %-át a fiatal házasok részére biztosit juk. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy a fiatal házasok esetében - a jelenlegihez hasonlóan - a 20 %-ot minimálisan meg kell tartani, de az lehet 38 % is. Azt tisztázni kell, hogy nem a Fővárosi Tanács osztja el ilyen arányban a lakásokat, hanem a kerületekben kell ezt érvényre juttatni. Andrikó elvtárs felvetette, hogy az anyagban ugy szerepel, hogy a lakások többségét fizikai dolgozó kapja. Több alternatívát dolgoztunk ki erre vonatkozólag. A VégrehajtóBizottságunk ugy foglalt állást, hogy a rendelkezésre álló bér- és szövetkezeti lakásokat a fizikai dolgozók többsége kapja, ^zért nem százalékban határoztuk meg, mert a szociális szempontok figyelembevételével kívánjuk elosztani a rend Ikezésre álló lakásokat, de 50 %-nal minden esetben a közvetlen fizikai dolgozók kapják. Az elosztási tervnek részét képezi a központi feladatok megoldására tartalékolt lakások. Ez szükséges, ezen változtatni nem tudunk. A központi feladatokra tartalékolt lakásokkal nem a Fővárosi Tanács, hanem az érintett kerületi tanácsok rendelkeznek, A IV. ötéves terv időszakban 17-18 ezer lakást kell szanálni, s ezt a lakásmennyiséget a kerületi tanácsok kapják meg. Vita van még azon, hogy ezt a lakásmennyiséget a 22 kerület között osztjuk-e el és ők gazdálkodjanak-e vele ? vagy csak azok a kerületek kapják-e meg, ahol a szanálás történik. Mindkét elképzelésnek van előnye és hátránya. Továbbá döntés történt arra vonatkozólag is, hogy 5 év alatt kb, 3.500 életveszélyes lakást kell bontani és erre is tartalékolni kell, valamint egyéb más fontos feladatok végrehajtására, illetve megoldására. Egyetértek azzal, hogy a lakás elosztásánál a szakszervezet és a társadalmi bizottságot be kell-vonni a munkába, és véleményét figyelembe kell venni, de a döntés a tanácsokat illeti. A birói Ítéletek döntő többsége olyan, hogy az illetőt szükséglakásba kell elhelyezni és ebből következik, hogy nem kell fizetnie lakáshasználatbavételi dijat. Azt azonban meg kell mondanom, hogy ezeket a birói Ítéleteket nem igen tudjuk végrehajtani, mert nincs elég szükséglakás. Ami a vállalatok beleszólását illeti a lakás elosztásnál, véleményünk szerint ezt nem lehet engedélyezni. Nem járható az az ut, hogy ebben a kérdésben az üzemeknek döntési joga legyen. Ez tanácsi feladat. Az üzemi lakásépítés