MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1971

1971-10-08 362. öe. - 1971_VB 362/53

- 7 Az építőiparban - a telepitett iparhoz képest - a munka jellegéből fakadóan több nehézséggel kell megküzdeni a pártszervezeteknek. A munkahelyek szétszórtsága miatt lazább a szervezeti élet, több munkát igényel a párttagok politikai képzése, nevelése, a dolgozók szemléletformálása, tájékoztatása. A vizsgált épitőipari szervezetek területén pártbizottságok, csucsvezetőségek, önálló pártszervezetek működnek, melyeknek politikai, szervezeti ereje különböző. A választott testületek tagjainak a pártalapszervezeti vezetőségeknek a politikai és szakmai felkészültsége nagy eltéréseket mutat. A gazdaságszervező és ellenőrző munkájuk hatékonysága eltérő és ugyanilyen a ráhatásuk a pártmunka eszközeivel a gazdálkodásra.' Az uj gazdasági mechanizmus az épitőipari vállalatok gazdasági, politikai munkájának középpontjába állitotta a gazdaságosságra való törekvést. A vállalatok nagyobb önállóságával együtt erősödött a pártszervezetek felelőssége is. Az uj helyzetben a politikai nevelőmunka főkérdésévé vált a gazdaságirányításban jelentkező uj vonások magyarázása. A pártszervezetek feladatuknak tekintették a gazdasági vezetők szemléletének alakítását, az uj követelmények megértetését. A gazdasági és pártvezetők részére tanfolyamot szerveztek. A pártoktatásban is nagyobb helyet kapott a gazdálkodással kapcsolatos uj feladatok magyarázása. Az eredményes politikai nevelőmunka elősegítette, hogy az épitőipari vállalatoknál is lényegében nagyobb zökkenő nélkül történt az uj irányítási rendszerre való átállás. Az agitáció előterében a nyereség fontosságának magyarázása, a nyereség növelésére való ösztönzés állott. A hatékonyság az 1%9> november 26-28-i EB. ülés határozata után került határozottabban napirendre a pártszervezetekben. A dolgozók körében a vállalati feladatokból kiindulva, a hatékonyság alakulásának adataira, eredményeire hivatkozva politizálnak. Ugyanakkor az üzemi légkör, a vállalaton