MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1971
1971-09-24 361. öe. - 1971_VB 361/44
Ganz-MÁVAG 2. sz. melléklet A vasúti járműgyártás helyzete és problémái Az 1968-ban bevezetett gazdaságirányítási rendszerben - elsősorban az uj árrendszer és az egységes devizaszorzók révén - a vállalat gyártmánystrukturája, azon belül a vasúti járműgyártás helyzete uj megvilágításba került. Az ezzel összefüggő alapvető problémák a következőkben foglalhatók össze: - Az állami visszatérítés igény gyakorlatilag teljes összegben a vasúti járműgyártásnál jelentkezett, amely - döntően a szocialista országok nagy volumenű /államközi megállapodásokban rögzített/ igényeiből adódóan - még a III. ötéves tervidőszak első éveiben is felfutásban volt. A termelés bővítése az elhalasztott rekonstrukció nélkül került végrehajtásra, ami szükségszerűen a vállalat eszközállományának további leromlását vonta maga után. - A szocialista relációban a vasúti jármüvek ára - a jelentős igények ellenére - erősen nyomott, illetve megmerevedett. A vállalat vasúti jármügyártmányainak árai évekkel ezelőtt, az akkori tőkés árszinthez igazodva, a hivatalos KGST árelv szerinti Rbl/$ szorzó következetes alkalmazásával alakultak ki; ehhez képest a III. ötéves tervidőszak előtt végrehajtott árváltozásoknál, a 0-szaldó követelmény kielégítésére, e termékeknél még árcsökkentésre is sor került. - A vasúti járműgyártás nemcsak az eladási ár, hanem az önköltség oldaláról is a vállalat legkritikusabb gyártási ágazata. A termék költségszerkezetében az anyagköltség dominál, s ezen belül is 55-6o %-os részarányt képvisel a kooperációban gyártott, illetve vásárolt alkatrészek és törzsegységek bekerülési értéke. Az 1968. évi árreform során ezen tételeknél bekövetkezett jelentós áremelkedés /magas árindex, importvám stb./ - a rögzitett eladási árak mellett - e termék rentabilitását tovább rontotta. A vállalat az elmúlt három év folyamán számos kísérletet tett a bekerülési árak csökkentésére: áralkut folytatott a jelentősebb szállítóival és ahol erre lehetőség volt, a szocialista importversenyeztetést is igénybe vette. Ezek a törekvések azonban - uj beszerzési források hiányában - csak mérsékelt eredménnyel jártak. - A vasúti járműgyártásra széles körű kooperáció és több fázisú vertikalitás jellemző. Az ároldalról jelentkező problémák azonban nem oszlanak el a termelési folyamatban részt vevő vállalatok között, hanem egész súlyukkal az utolsó fázisra /a végterméket kibocsátó vállalatra/ nehezednek: a Ganz-Mávagban az alapanyagszállitó és alvállalkozó vállalatoknál képződő tiszta jövedelem is a végterméket terhelő költségként jelenik meg. Az ismertetett tényezőkből kitűnik, hogy a vasúti jármüvek szocialista relációjú exportja körül sűrűsödő problémák /amelyek elsősorban a nagy öszszegü - évi átlagban kb. 5oo millió Ft-ot megközelítő - állami visszatérítésben jelentkeznek/ kielégítő mértékű feloldására sem értékesítési ár, sem önköltség oldaláról nincsen reális lehetőség. Ezért a megoldást - figyelembe véve a nagymértékben elavult, elhasználódott állóeszközállományt is - a vállalati gyártmánystruktnra átalakításában és az állóeszközállomány korszerűsítésének e struktúraváltozással való összekapcsolásában kellett keresni 4 Budapest, 1971. s-eptember hó
