MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1971
1971-08-13 358. öe. - 1971_VB 358/78
A pártszervezetek komoly erőfeszítéseket tettek az utóbbi években, hogy a fiatal művészek közül az arra érdemeseket bevonják o párt soraiba. Ott, ahol ez a munka rendszeresen folyik, jó a kapcsolat a párt és a KISZ szervezet között, bizonyos eredményeket már értek el* A pártszervezetek az utóbbi 4 év során 22 fiatal párttagot vettek fel. Különösen komoly nehézségek vannak: a pártszervezetek tagfelvételi munkájának a színházakban. A fiatal művészek nagy leterhelése, /nem ritka, hogy 250 napot játszanak egy évben/ a viszonylag alacsony fizetés miatt a mellékes munkák /szinkron, rádió, televízió/ hajszolása, az életmód megváltoztatásától való félelem játszik alapvető szerepet a tartózkodásban* A fiatal művészek az ilyen jellegű beszélgetések során utalnak elfoglaltságukra, művészi feladataikra, egzisztendiájuk megteremtésére, s arra, hogy talán a pártban a morális követelményeknek nem felelnének meg* /Még egy kicsit élni szeretnék, mondta az egyik fiatal színésznő*/ Figyelemre méltó az a tény, hogy néhány idősebb, nagytekintélyű művész kéri felvételét a pártba, mondván most már senki sem vetheti szeműkre, hogy valamiféle előnyért lépnek a párt soraiba* /Básti Lajos, Várkonyi Zoltán./ A Filmgyártó Vállalat pártbizottsága a X* kongreszszust megelőző beszámoló jelentésében a következőket állapítja megt "...aJcommunista művészek ugy érzik, hogy a párt szervezeti kere tén belül kifejtett véleményüknek nincs hatása. Szórt csökken a bizalom ós a párt vonzása* Nőtt azoknak a kommunista művészeknek a száma, akik - éppen a fenti okoknál fogva "becsületből" ós "elvhüsógből" tartják csak magukat a párthoz artozónak. Jbben az értelemben nincs is törekvésük arra, hogy a fiatal művészeket meggyőzzék a párthoz tartozás értelméről, szükségességéről. Fiatal művészeink sem szívesen vállalják a szervezeti élettel járó kötelezettségeket. Nem szeretnék vállalni a pártosság, az elkötelezettség követelményeit, mert helytelenül ugy vélik, hogy ez valamiféle "konformizmust'* jelent a művészeti munkában." A megfogalmazás túlzásai és elkeseredése ellenére, alapvetően a fiatal művészek párthoz való viszonyát jellemzi.