MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1971
1971-08-13 358. öe. - 1971_VB 358/68
68 - 7 lényeges kérdéseihez. Ugyanakkor azonban a kommunista művészek között is más - más művészi kvalitása, művészi értékű és stílusirányzatú művészi felfogással találkozunk. A kommunista művészek is nem egy egységes stílusirányzatot képviselnek a fővárosban. A kommunista művészek egy pártalapszervezeten belül a művészeti kérdések és stílusirányzatok tekintetében megoszlanak. Találkozunk olyan nézettel, amely a szocialista realizmust és a dialektikus materializmus'; ismeret-elméletét mechanikusan összekapcsolja és ezen elvi alapról részint kétségbevonják a jelenlegi kultúrpolitika szocialista jellegét, másrészről elvárják, hogy müveiket, - melyek szerintük ezen elv alapján vannak alkotva - az állam minden eszközzel támogassa. Természetesen olyan megitélések is vannak, mely mindenféle stílusirányzatnál egyanranguan igényli az állami és politikai támogatást és semmiféle eszmei-ideológiai kritériumot a művészi alkotásra nem ismer el. A kommunista művészek társadalmi megbecsülésüket, politikai elismerésüket legtöbbször abban is mérik, hogy politikai elkötelezettségük, párthoz való tartozásuk mennyire kerül latbavetésre, amikor művészi értékük megítéléséről van szó. Ezek és hasonló nézetek és tévedések teremtenek olyan látszatot, hogy a kommunista művészek nincsen&k kellően megbecsülve. A kommunista művészek megbecsülésével kapcsolatban valós problémákkal is találkozunk, melyek egy része abban jelentkezik, hogy a művészeti alkotó műhelyekben résztvevő kommunisták tehetségük, ideológiai felkészültségük, személyes adottságuk folytán nem tudnak kellő eréllyel, művészi kvalitással szemben állni az eszmeileg nem egyértelmű, zavaros, polgári ideológiákkal kevert művészeti törekvésekkel és ezek gyakorlatával. Nem egyszer azok az állami és társadalmi szervek vezetői, - legtöbb esetben párttagok - melyek a művészek alkotásainak értékesitésében, megjelenítésében, a művészek anyagi és erkölcsi megbecsülésében döntenek, nem eléggé körültekintőek, nem eléggé következ e tesek és ezzel valós sérelmekot is okoznak a kommunista művészek egy részénél. A valós problémához tartozik még az is, hogy társadalmi életünk fejlődéséből fakadóan a tömegizlés ellentmondásos állapotából következően, művészi kritikánk alacsony színvonalából a kommunista művészek egynamelyikének megítélésében elfogultság,
