MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1971

1971-08-13 358. öe. - 1971_VB 358/66

- 5 A pártszervezetek komoly erőfeszitéseket tettek az utóbbi években, hogy a fiatal művészek közül az arra érdemeseket bevonják a párt soraibaí Ott, ahol ez a munka rendszeresen folyik, jó a kapcsolat a párt és a KISZ szervezet között, bizonyos eredményeket már értek el. A pártszervezetek az utóbbi 4 év során 22 fiatal párttagot vettek fel. Különösen fcomoly nehézségek vannak a pártszervezetek tagfelvételi munkájának a színházakban. A fiatal művészek nagy leterhelése, /nem ritka, hogy 250 napot játszanak egy évben/ a viszonylag alacsony fizetés miatt a mellékes munkák /szinkron, rádió, televizió/ hajszolása, az életmód megváltoztatásától való félelem játszik itt alapvető szerepet a tartózkodásban. A fiatal művészek az ilyen jellegű beszélgetések során utalnak elfoglaltságukra, művészi feladataikra, egzisztenciájuk megteremtésére, s arra, hogy talán a pártban e morális követelményeknek nem felelnének meg. /Még egy kicsit élni szeretnék, mondta az egyik fiatal szinésznő./ Figyelemre méltó az a tény, hogy néhány idősebb, nagytekintélyű művész is kéri felvételét a pártba, mondván most már senki sem vetheti szemükre, hogy valamiféle előnyért lépnek a párt soraiba. /Básti Lajos, Várkonyi Zoltán./ A Filmgyártó Vállalat pártbizottsága a X. kongresszust megelőző beszámoló jelentésében a következőket állapitja meg: "... a kommunista művészek ugy érzik, hogy a párt szervezeti keretén belül kifejtett véleményüknek nincs hatása. Ezért csökken a bizalom és a párt vonzása. Nőtt azoknak a kommunista művészeknek a száma, akik - éppen a fenti okoknál fogva - "becsületből" és "elvhüségből" tartják csak magukat a párthoz tartozónak. Ebben az értelemben nincs is törekvésük arra, hogy a fiatal művészeket meggyőzzék a párthoz tartozás értelméről, szükségességéről. Fiotal művészeink sem szivesen vállalják a szervezeti élettel járó kötelezettségeket. Kem szeretnék vállalni a pártosság, az elkötelezettség követelményeit, mert helytelenül ugy vélik, hogy ez valamiféle "konformizmust" jelent a művészeti munkában." A megfogalmazás túlzásai és elkeseredése ellenére, alapvetően a fiatal művészek párthoz való viszonyát jellemzi.