MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1970

1970-07-31 330. öe. - 1970_VB 330/21

2A

& > - 6 tendenciát tükröz. A kialakult jövedelmi szintek már nem fejezik ki a népgazdasági fontosság, a nagyságrend, a bonyolultság és ebből következően a felelősség különbségeit, A vállalaton belül, a végzett munka szerinti eloszlás jobb mogvalósitására fokozott törekvések tapasztalhatók. Számos intézkedés irányul arra, hogy a vállalat tevékenysége szempontjából fontosnak itélt szakmákban, munkakörökben dolgozókat az átlagosnál nagyobb anyagi elismerésben részesitsék. Pl* az IKARUS-ban az elmúlt két év alatt a lakatosok keresetnövekedése 36,7 %, az autószerelőké 22,2 % volt a 16,9 %-os munkás átlagkereset növekedésével szemben. Általánosságban azonban a vállalati gyakorlatot még mindég inkább a régi mechanizmusban kialakitott egyenlősdi jellemzi és nem a differenciálás. Tipikus példája ennek az ÉVIG 1970. évi bérfejlesztése. Itt a dolgozók 55 %-a részesült béremelésben, ebből több mint 85 % csak 20-50 filléres órabér-emelést kaphatott, ami havi keresetben 4O-100 Ft. emelkedést jelent. Nyilvánvaló a vállalatnak* az a törekvése,hogy a rendelkezésre álló bérfejlesztésből - a hatékony ösztönzés rovására - minél szélesebb körben biztosítson béremelést még akkor is, ha ennek a keresetekre gyakorolt hatása is minimális. A vállalatok a differenciálás lehetőségét akkor sem használják ki, amikor javuló eredményeik folytán nagyobb eszközök állnak rendelkezésükre. A többletösszegeket is nagyrészt egyenlŐQD. osztják szét. A minisztériumok sem mutattak jó példát, mert a vezetőállásúak prémium-átalányának alapbéresitésénél nem tettek eleget a differenciálás követelményeinek. A munka szerinti elosztás gyakorlatában tapasztalható torzulások több tényező hatására vezethetők vissza. Fontos és alapvető szerepet játszanak a még korábban kialakult arányok,ezek