MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1970

1970-01-09 317. öe. - 1970_VB 317/96

zása között mennyi idő telik el. Ez valóban az egyik jelenlegi problémánk. Helyzetünk azonban nem olyan, amit az általánosított "fellazulás" kifejezés fedne. A tényleges problémákat nem tagadjuk, csupán arról van szó, hogy azokat megnevezzük. Tény, hogy megosztottabb a politikai közérzet. Ennek alapvető oka, hogy minden uj /és most sok uj van/ átmenetileg bizonytalanságot szül. Az "általános fellazulás"-t illetően vállalnunk kell az árral szemben úszást. Ugy véljük, a mostani aggodalmak egyik forrása a csehszlovákiai helyzetben is gyökeredzik. b/ A pártban erősödött a demokratikus légkör, ami a fenntartások gyarapodását is lehetővé tette. Jelenleg nagyobb veszélyt jelentene számunkra, ha nem volna "de". A reális veszély abban rejlik, hogy a megalapozatlan kritika kritikátlan marad. A kritika hulláma akkor veszélyes, ha a szélsőséges hangok nem váltanak ki ellenvitát és nem nyernek visszautasítást, /mint ahogy most gyakrabban megtörténik/ mert párosulva más problémákkal, árthat a párt politikájának és tömegkapcsolatainak. c/ Megfontolást igényelne, hogy nem értékeljük-e tul a társadalmi tudat fejlettségi szintjét. Közvéleményformáló szerveink ma szinte öntik a társadalombirálatot, - általában igaz célzattal és változtatásra sarkallva. Túladagolásuk azonban nyugtalanító, "bumeráng" hatást válthat ki. Kérdés, hogy társadalmunk mindenben elbírja-e az igazságot. A párt legnagyobb vívmánya, hogy az igazságot meri mondani /és mondja/, de tudja, hogy mikor kell azt mondani. Ugy véljük, hogy kommunikációs szerveink össztevékenységében - a mostani viszonyaink között - ez a célszerűség nem tükröződik kellően. d/ A vázolt problémák nem ujkeletüek, régebbi időszakra nyúlnak vissza. Egy részüket az uj gazdasági mechanizmus csak felszínre hozta, és láthatóvá tette, egy részüket pedig erősi-