MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1970
1970-01-09 317. öe. - 1970_VB 317/47
- 22 kérdésével függnek össze. A munkásosztály vezető szerepét és hatalmát egyre inkább az anyagi viszonyok oldaláról vizsgálják. "Miénk a hatalom, na és ...?" Jelentős részük a társadalom legrosszabbul élő részének tekinti magát. Ezt egyes szociológiai felméréseknél, a munkások által adott válaszok is jelzik. Érzésüket tényszerüsiti, hogy a paraszti átlagjövedelem elérte a munkásokét. Saját helyzetükkel párhuzamosan vizsgálják azt a réteget, amely az uj gazdasági mechanizmust és jelenlegi viszonyainkat "sajátos" módon értelmezi, konjukturát lát, az egyéni ut lehetősigét a közösség rovására. Különösen iritálólag hat a munkásokra - és másokra is - a lakáshelyzet, a közlekedés, a közszolgáltatások, a munkaerő vándorlással kialakult helyzet. Belső feszültséget okoz és megosztja a munkásokat, hogy a belépő uj gyakran többet kap, mint a régen ott dolgozó.A fegyelemsértőkkel szembeni határozatlanság demoralizálólag hat. Az elbocsájtás szinte ismeretlen. A tapasztalható vezetőellenesség erősödését táplálja, hogy azt látják, vannak emberek, akik mindig vezetők maradnak és évekig kapják fizetésüket, amire sem tehetségük, sem munkájuk, sem magatartásuk nem nyújt fedezetet. Szerepet kap az ellenérzetekbcn az a tendencia is, hogy a fizikai munkások száma csökken a választott párttestületokben, és helyüket vezető beosztásúak foglalják el. így kétszeres "felettes-alárendelt" viszonyok keletkeznek. Az utóbbi két évben szinte permanens beszélgetést folytatunk a dolgozókkal a párt- és szakszervezeti vezetőségválasztások; a kollektiv szerződések; a munkásosztály helyzetének vizsgálata és más témák kapcsán. Az ellenérzetek kifejeződése nyilvánul meg abban, hogy olyan párbeszéd alakult ki, amelyben az egyik oldalról a munkafegyelmet, a termelékenységet, stb. - a másik oldalról a béreket, a munkakörülményeket, a szociális juttatásokat "sulykolják". Hogy ez ugyanazon dolog két oldala, nagyon nehezen jut el a tudatokig. ./.
