MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1970

1970-03-06 321. öe. - 1970_VB 321/36

5 A munkaerő-helyzetre .jellemző, hogy az építőiparban 6,8 %kai, a belkereskedelemben 7,6 %-kal nőtt, az iparban viszont 0,6 %-kal csökkent az összes munkavállalók száma. Állomány csoportonként vizsgálva a munkások száma az alkalmazottakénál kisebb mértékben nőtt és az adminisztratív alkalmazottak számának növekedése csaknem valaműnnyi területen fölülmúlta a műszakiakét. Kivétel az állami ipar, ahol az alkalmazotti létszám jelentős növekedésével szemben a munkáslétszám 3,2 %-kal csökkent. Az ipari munkáslétszám csökkenése az építőiparba, a belkereskedelembe, közlekedésbe, a TSz-okbo, az adminisztratív munkaterületekre való átáramláseal és a gyermekgondozási segély fokozott igénybevételével függ össze. Egész évben a munkaerő'iránti nagyarányú kereslet volt jellemző. A vállal?tok a munkaerő-közvetítő irodákba havonta átlagosan 30 CZJT fő igényt jelentettek be. A tényleges munkaerő-hiány mellett, ez az igény túlzottnak Ítélhető, nagyrésze csak látszólagos-és gyökere a nem negfjlelő munkaerőgazdálkodásban, valamint az ösztönzők nem kellő hatékonyságában rejlik. Tényleges munkaerő-hiány van a textiliparban, több iparágon belül forgácsoló szakmunkásokban, lakatosokban, épitőipari és szerelő-munkásokban, a közlekedésben, belkereske delembon, stb. A munkaerő-vándorlás 1969. évben is egészségtelen méretű volt. A szocialista ipr.rban a kilépések száma a munkáslétszám 43 %-át tette ki, az épitőiparban ez az arány megközelítette a 60 %-ot. A fluktuáció csaknem minden munkakörre kiterjed, de különösen nagymértékű továbbra is a segédmunkásoknál és a hárommüszakban dolgozók körében. Az ilyen nagymértékű munkaerő-mozgás jelentős anyagi károkat okoz a népgazdaságnak és a vállalatoknak egyaránt, rontja a munkafegyelmet. Az ip-rban foglalkoztatott" munkások közel 90 %-a röviditett munkaidőben dolgozik. Ugyanakkor növekedett a túlórák szá-