MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1969

1969-05-23 303. öe. - 1969_VB 303/49

_ 8 Az emiitett fejlődés ellenére még sok a kifogás a kádermunka színvonalával kapcsolatban^ Bár a vezetők elvileg az adott terület első számú káderesei, ez a gyakorlatban még nem mindig érvényesül. A pártszervezetekkel helyenként viták vannak azért, mert a vezetők előtérbe helyezik a szakmai felkészültséget és háttérbe szorítják a politikai követelményeket és vezetőkészséget. Ellenkező hibával is találkozhatunk; indokolt esetekben is tartózkodnak nem megfelelő vezetők nyugdíjba küldésétől vagy áthelyezésétől. Pedig ha bebizonyosodik valakiről, hogy vezetésre alkalmatlan azt nem helyes vélt vagy valódi érdemeire tekintettel még 3-5 évig beosztásába hagyni csak azért mert akkor éri el az illető a nyugdij korhatárt, hisz rossz munkájával a vállalat eredményes tevékenységét is befolyásolhatja. A legtöbb kritikai megjegyzést még most is a vezetők kádermunkája kapja, mert a legkevesebb időt erre szánjál:, és többen nem értik ennek fontosságát. Különösen a szakigazgatók és helyettesek esetében kismértékű a szemléletbeli javulás, A legtöbb gond az utánpótlás nevelésében van* Jelenleg középkádereknél a megszokottnál nagyobb a fluktuáció. Van olyan helyes törekvés, hogy igyekeznek lecserélni a meg nem felelőket, de nincs mindig előre felkészített utód, vagy ha van, sem mindig azt állitják be. Általános gyengeség, hogy a középkáderek utánpótlása nehézkes és lassú. . III. A vezetők J.övedelmének, életkörülményének alakulása A vizsgálatba bevont vállalatok vezetőinek 1968• évben a havi jövedelme átlagosan megközelítette a 7»0C0.Ft-ot. Ez teljes egészében vállalati munkaviszonyból származott« Mintegy háromnegyedét a munkabérek, egynegyedét a béren kivüli egyéb jövedelemnek -nyereségrészesedés, jutalmak, újítási dijak.- képezték. A vezérigazgatók átlagjövedelme meghaladta a havi 9„000 Ft-ot.