MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1969

1969-05-23 303. öe. - 1969_VB 303/34

ahány kommunista ország". Egyesek kételkedőén, mások nem kevés iróniával kérdezik: "hogyan lehetséges, hogy egyes szocialista országok és pártjaik mindig tévednek, raig mások mindig helyes állásponton vannak?" A? ideológiai viták "kritikájaként" többen azt vetik fel, hogy e vitákban kevés • a nyilt, a személyekre nem tekintő vélemény. Kifogásolják, hogy az ideológiai-politikai elemzésekből hiányzik a s.zerabeálló nézetek viszonylagos belső igazságainak még az érzékeltetése is, , Az ilyen és hasonló kérdések szórványos jelentkezése arra az összetett problémára hivja fel á figyelmot, hogy a felerősödő propaganda nyomán a polgári ideológiák befolyása viszonylag széleskörű a budapesti művészek körében. E befolyás ellen saját ideológiaipolitikai, erőinket nem elég céltudatosan használjuk fel. b./ A párt és a munkásosztály vezető szerepe szükség- szerűségének történelmi és ideológiai indokoltságát csak kisebb hányaduk ismeri, A.többség passziv álláspontja mellett erősödik körükben az a nézet, hogy a munkásosztály és a társadalom szerkezetében bekövetkezett változások nem indokólják-e a munkásosztály vezető szerepének átértékelését. Mások a természettudományok és a technika forradalmi változásából kérdőjelezik meg a munkásosztály vezető szerepét. . „ Többek véleményében a párt vezető szerepe "szűk csoportok vezetésére" szűkül le. Szerintük a nagy társadalmi kérdésekben, helyes irányt jelöl a párt, de az élet részletkérdéseiben az közel sem egyértelműen érvényesül. Gyakran a vezetők egyes csoportjainak és egyének érdekei a meghatározók, E kérdések' a munkásosztály és a párt vezető szerepéről propagált mai polgári ideológiai nézetek talaján fogalmazódnak meg. De felvetik annak a gondolatát is, hogy a budapesti művészek gyakorlatában a munkásosztály

1 és a párt vezető szerepe kellő erővel igazolódik-e. c./ A fővárosi művészek között napjainkban is éles viták folynak a marxista esztétika alapkérdéseiről. Fő vitatéma, hogy hol a szocialista és a nem szocialista művészet határa? Mi a mérce? Melyek a "határvonal" legfőbb ismertető jegyei? Ez az ideológiai vita a műfajokon belüli stílusirányzatokban is megjelenik.