MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1969

1969-04-28 301. öe. - 1969_VB 301/53

- 3 Ennek jelentős eredményeit tapasztaltuk a gazdasági reform előkészítésének idején, amikor az általános és a hivatalra jellemző feladatok megismertetését a pártszervezetek előadások, konzultációk, taggyűlések keretében széleskörűen megszervezték* Ugyancsak bevált módszerré vált egy-egy konkrét nagy feladat megoldása előtt a hivatal vezetőinek célismertetóje a párttagság előtt. Ezzel a módszerrel elérhető, hogy a párttagság jól felkészülve, a feladatok ismeretében, mintegy "közős nyelven beszélve* segitse elő a területen jelentkező nagy feladatok megoldását. Megállapítható azonban, hogy a bizonytalanság jelei érvényesülnek még amikor az ilyen tipusu pártmegbeszélések, taggyűlések, a hivatali értekezletek szerepét veszik át, nem találva meg azt a módot, formát, amely kiegészítését jelenti a hivatali feladatoknak. Különösen tapasztalható ez az országos hatáskörű állami- és gazdasági szervek központjánál, ahol a pártszervezet olyan kérdésekben kell, hogy állástfoglaljon, amelynek hatása nemcsak saját hivatalával, hanem országosan sokszoriöbb ezer ember munkájával kapcsolatos." A hivatal előtt álló legfontosabb feladatok kijelölése a vezetői értekezleteken történik. Ennek a testületnek a pártszervezet képviseletében a párttitkár tagja. Ezért is jelentősége van annak, hojy a titkár (vezetőség) jól ismerje a dolgozók véleményét a hivatali munkáról, feladatokról, másrészt személyében szakmailag is jól felkészült, a hivatal munkáját jól ismerő legyen. Titkáraink döntő többsége rendelkezik ezekkel az adottságokkal, így a pártszervezetek tájékozottsága A szakmai munkát és a tárgyalt témával összefüggő hivatali állásfoglalásokat illetően biztosított. Problémaként jelentkezik, hogy a döntések előkészítésében a, pártvezetőségek ritkán tudnak résztvenni, egyrészt a folyamatos előzetes informáltság hiányában, mástészt - ha esetenként van is ilyen törekvés - az utolsó pillanatban kapnak meg jelentős anyagokat véleményezésre, és igy a testületi állásfoglalásra kevés a lehetőség.'' Egyes helyeken a párttagság a hivatali feladatok kialakításában való részvételt mintegy -hatalmi '- kérdésnek, s nem a kezdeményezéssel járó nagyobb felelősségnek tekinti. Ebből fakad az a hibás nézet, hogy amennyiben a vezetés nem fogadja el álláspontjukat, a pártszervezet 'presztízs » veszteséget szenved. Érdemes erre a jelenségre azért külön is felfigyelni, mert ez a feladat lényegének félreértésére mutat;