MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1969

1969-02-17 296. öe. - 1969_VB 296/124

fou SU JL#$ - 334 megoldani est a kérdést. Kagyon lényegesnek tartom kimondani, hogy ha a budapesti lakosság döntő nagy többségét érintő elhatározásra akarunk jutni, akkor az építőipar monopolhelyzetéhez hozzá lehet nyúlni. Lehet, hogy szentségtörés, ha igy mondjuk, de ugy kell az érdekeltséget és a buktatókat megszabni, hogy valóban bele lehessen nyúlni, hogy elsősorban azokon a terülelEken épitsen, amelyek a mi lakásépitési programunk végrehajtását segitik elő. Az anyag orientál a harmadik variáns felé. Én az első variánst akarom kiemelni, mint olyat, amelyet nem lehet Hudapesten elfogadni, mert a közérdekű feladatok olyan nagymértekben jelentkeznek, hogy eleve nem lehet Budapesten tárgyalni arról, hogy szükaitsük a bérlakások számát. Csupán egy mondatban szeretném üdvözölni azt, ami a 12. oldalon a cserékkel kapcsolatban van és szeretném még kiemelni azt, amit ebben az anyagban olvastam először, ami a 14. oldal közepén van, hogy: a kategorizálások alkalmazásában problémákat okoz, stb. A 15, oldalon én csak egy szó ellen hadakozom, de azt hiszem, hogy az eléggé lényeges. Egy"van"szócska ellen. Az van itt, hogy karbantartásra és fenntartásra másfél milliárd állami dotációra "van" szükség. Mindannyiunk előtt világos, hogy ennél többre volna szükség, egyben pedig az érem másik oldala, hogy nem tudjuk felhasználni. Azt hiszem tehát, hogy ennyire van szükség,az dokumentumban igy nem maradhat benne. Nem szeretnék idézethalmazzal jönni, ezért csak az oldalszámokat jelölöm meg. A 7., a 16-17. és a 21. oldalon olvastam, ami a fenntartás és a karbantartás átháritására vonatkozik. Végig lehetne itt idézni dolgokat. Nemcsak abból kell kiindulni, hogy valaki szándékos rongáló, hanem van egy természetes elhasználódás is. Kelemen elvtárssal vitatkoztak az elvtársak az uj és a régi lakások kérdésében. A budapesti polgárok ebben a tekintetben több csoportba oszthatók és nem feltétlenül nekünk kell kategorizálnunk. Tényleg van, aki közömbös és gondatlan saját otthonával szemben. Vannak, akik az államtól várnak mindent, de olyanok is vannak és gondolom, hogy számuk növelhető, akik sziveaen rendben tartanák otthonukat, faa valóban tudnánk biztositani hozzá megfelelő kapacitást.