MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1969

1969-02-17 296. öe. - 1969_VB 296/81

tartom azt is, hogy ha valakit kiszanálunk egy lakásból és az Jobb körülmények köré kerül, akkor az illető fizesse meg a két lákásérték közötti értékkülönbözetet és ebben az esetben már bizonyos mértékig a kerületi tanácsoknál a feszültség már nem lesz olyan nagy. A "lakásépítés és formái" cimü téma emliti a felszereltséget is. Az az álláspontom, hogy az épitőipar és azok, akiknek valami közük van ahhoz, elérték azt, amit a mai viszonyok között el lehet érni felszereltség tekintetében egy átlagos 52 négyzetméteres lakáson belül. Nem tudom, helyes lenne-e, ha mi azt vennénk tervbe, hogy r. lakások félsz ere ltségének vonatkozásában visszalépnénk. Nem azt mondom, hogy nem kell tervezni úgynevezett olcsóbb tipusházakat, mint ahogy ezt az anyag is jelzi, de az általánosan elért szinvonalat kára: már csak politikai meggondolásból is tartani kellene, nem lenne helyes a szintből engedni a negyedik ötéves terv során. Ha közgazdaságilag vizsgáljuk a témát, akkor is a következőkre jutunk: ha a felszereltséget csökkentjük és nem adunk a beépitett konyhához bútort, ha nem adunk garderobe-szekrényt, amelynek az ára jelen pillanatban kereken 8000 forint, akkor két négyzetméterrel meg kellene növelni az 52 négyzetméteres lakásalapot, ennek értéke pedig a mai árakat figyelembe véve 16.000 forint, tehát drágábaan építenénk négy négyzetméterrel, és akkor az illetőnek külön kellene venni szekrényt, konyhai felszerelési cikkeket és igy tovább. A jelen pillanatban ez népgazdasági szinten igy lényegesen olcsóbb. Egészen már kérdés az, hogy az illetőt, aki ilyen lakáshoz jut, áthárítással vagy más módon érdekeltté kell tennünk, hogy vigyázzon ezekre a felszerelési tárgyakra. Ami az egész lakásépítési kapacitást illeti, a vitában figyelembe vettük a szociálpolitikai kérdéseket, a közgazdasági