MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1969

1969-02-17 296. öe. - 1969_VB 296/79

Kelemen Lajos: T. Végrehajtóbizottságt Bárhonnan is és bármilyen módon közelítsük meg a kérdést, végső soron oda kell kilyukadnunk, hogy több lakást kell épiteni. Ez az egyik módjf annak, hogy tényleg emberilog belátható időn belül ezt az istentelen nagy feszültséget valamilyen vonatkozásban mérsékeljük, Nem megoldjuk, hanem mérsékeljük, de mondom, hogy ezt csak az egyik máAa módjaként tudom elképzelni, más módjai is vannak a kérdés megoldásának* Azt is mindjárt megmondom, hogy az uj lakások építését nem bármi áron gondolom. Nem közömbös számunkra az, hogy az a 10-11.000 lakás Budapesten, amely megépül egy esztendőben, hány lakás megszüntetése árán épül fel. Az előző vitában szóba került az, hogy valamikor volt egy GE állásfoglalás, hogy 10 #-os lehet a szanálás. Ka ma megnézzük a helyzetet, látjuk, hogy Budapesten xz a 11.500 bruttó lakásszámra 1969-ben mintegy 3500 lakás megszüntetését kell számítani. Kétezer lakás maga a szanálás, hogy építeni tudjunk, mintegy 600 lakás szűnik meg az életveszélyes romok lebontása révén, ide tartozik a szociális szempontból meg nem felelő lakótelepek lebontása, amire külön van kormányhatározat és Így tovább. Egészében évente mintegy 3500 lakás megszűnését jelenti mindez most, a harmadik ötéves terv utolsó két esztendejében. Nyilvánvaló, hogy ez csak fokozódni fog a negyedik ötéves tervben. Ebből következik az, hogy erőfeszítéseinket nemcsak kizárólagosan a bruttó lakásszám növelésére kell fordítani, hanem a nettó tiszta szaporulatot is megfelelően mérlegelni kell. Felvetődik itt az elt«ult lakásbérlemények kérdése. Valamilyen szolid ütemben már hozzá kell fogni a város belterületének a rendezéséhez - lehet az egy külső, periferikus terület is, de az adott városrész belterülete £ - szanálásához, ami nyilvánvaló, hogy rekonstrukcióval jár, azzal jár együtt, hogy a lakások tömegeit kell megszüntetni, aminek eredménye az lesz,