MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1969

1969-02-17 296. öe. - 1969_VB 296/46

• kf - tó Jjdtí bontás nagyobb mértékű, mint eredetileg terveztük. Nem tartom indokoltnak, hogy a lakásépítés és a lakásszanálás közt olyan rendkívül szoros függőségi viszony legyen, mint a korábbi tervekben volt. Egy korábbi terv kimondta, hogy az épités arányában 10 #-ot lehet bontani, holott a városok életében ez 20-25 í-ra fog felemelkedni és ez nem növelheti azoknak a terheit, akik uj lakáshoz jutnak, A távlati tervben a minőségi és a mennyiségi követelményt egyaránt meg kellene fogalmazni, valamint azt is, hogy mit értünk távlatilag lakásellátottságon és háromféle tervet kell kidolgozni: mit értünk lákásellátottságon a fővárosban, mit értünk a magyar városokban és mit értünk faifi falun, tudniillik nem lehet ugyanazt a célt Tápiószelén a lakosság elé állitani, mint Budapesten, mert világos, hogy ott 50-70-30-100 év múlva sem tudjuk ugyanazt produkálni, Ugy kell csinálni, ahogy a Szovjetunióban tették. Nálunk két fő/egy szoba a cél, Moszkvában egy fő/egy szoba • Ilyen jellegű cél megfogalmazására gondolok és ennek kell hogy egy másik alternatívája legyen, hogy meghatározott, 15-20 éven belül mennyi lakást kell építeni é3 ezen belül megszabni jóelőre, hogy a fővárosban és a városokban mennyi lakás kell, mert a régi 15 éves terv ezt nem fogalmazta meg, csak közvetett számításokkal lehetett megállapítani, hogy a fővárosban mennyinek kellett volna épülnie és mennyi nem épült meg, illetve hogy milyen arányú a lemaradás a főváros területén. Nagyon fontos annak a kimunkálása is az anyaggal kapcsolatban, hogy hol állnak a tanácsok a ik lakásügy tekintetében, A részletkérdéseknél kiderül, hogy a szövetkezeti lakás után keletkező befizetések ezentúl a tanács kasszájába folynak be, A bérleti összeg megváltásánál befolyó összeg a tanács kasszájába folyik be, de kérdés, hogy ezzel növelik-e a jelenleg rendelkezésre