MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1968
1968-07-01 279. öe. - 1968_VB 279/36
- 14 molásában, a párttaggá nevelés feltételivel - hallgatói, oktatói - arányban álló jobb eredmények elérésében, valamint a fiatal oktatók közötti pártépitó"-, nevelő munka megjavításában állnak. 4./ Az egyetem állami vezetői színvonalasan, általában helyes módszerekkel végzi munkájukat. Az Egyetemi Tanács általában érdemi módon, eredményesen tárgyal az egyetem irányvonaláról, oktató-, nevelő- és tudományos munkájáról. Ez segiti a mindenkori rektort. Hasznosak voltak korábbi években a Pártbizottság és Egyetemi Tanács együttes ülései /pl. a nevelőmunkáról, a kongresszusi anyagok feldolgozásáról/. Ugyanezt modhatjuk az utóbbi évben a tervezettnek megfelelően kevésszámú Egyetemi T a nács, ííektori Tanács üléseiről is, ahol a szakképzés korszerüsitésének irányáról átfogó, tartalmas viták folytak. A jelenlegi állami vezetés közel egy esztendeje áll az egyetem élén. Az uj szakképzési rend kialakításéban kezdeményező volt, az arra vonatkozó elgondolások kidolgozáséért, Egyetemi T nács által jóváhagyott javaslatban történt rögzitéséig az egész tanévben igen sokat tett. A munka során találkozott meg nem értéssel, a megszokotthoz való ragaszkodással. Bizonyára ezek miatt is esetenként módszerbeli hibák adódtak. Nagy erőfeszítésre volt szükség ahhoz t hogy nem egészen egy tanév alatt az uj oktatási rendre vonatkozó átfogó javaslatot kidolgozzuk. Ez részben azzal a következménnyel járt, hogy az irányitó munka egyes területeken - a nevelő-, az ideológiai munkában, de az oktató-, tudományos munkában is - kevéssé érvényesült. Hiányosan valósult meg a munka folyamatos ellenőrzése. A képzés uj rendjére vonatkozó javaslatok élőké szitásén kivül eső feladatokkal kapcsolatban jelentkeztek problémák; egyes feladatok kiadásában; egyes káderkérdések megoldásában; az államiés pártvezetés kapcsolatában. Tudjuk, hogy hasonló esetekben bizo.n nyos nézeteltérések a dolog természeténél fogva elkerülhetetlenek, de nem vezethetnek nagyobb veszélyekhez, ha a problémákat nyilt, őszinte, elvtársi légkörben megvitatjuk; kölcsönös jóakarat van a közös eredmény elérésére. Ez, s a kölcsönös bizalom jellemzi a párt és állami'vezetés együttműködését és ad reális lehetőséget
