MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1968

1968-05-20 276. öe. - 1968_VB 276/31

- 12 és Ifjúságvédelmi Munkaértekezlet kezdeményezésére megjelent dr.Gajer Gyula: "Az utógondozás pedagógiai feladatai" c. tanulmánya, amely részletes jogi és pedagógiai.iránymutatást tartalmaz a szinvonalas pártfogói munka elvégzésére* A jogszabály értelmében a pártfogó a tevékenységéről $ hónaponként köteles a gyámhatóságot tájékoztatni. Az ügyészi vizsgálat megállapította? hogy a pártfogók ezen kötelezettségüknek nem,vagy csak részben tesznek eleget. Ezek azonban elsősorban alaki mulasztások, amelyek abból adódnak, hogy a pártfogók egy része nem szeret adminisztrálni. A pártfogó felügyeletet az esetek egyharmadában egyébként maguk az ifjúsági felügyelők látják el és elég általános gyakorlat, hogy az ifjúsági felügyelők utánanéznek a fiatalkorúnak akkor is, ha azoknak társadalmi pártfogójuk van. Köztudott az is, hogy a társadalmi jelentős része viszonylag rendszeresen foglalkozik a rábizott fiatalkorúval, de néha arra is nehezen birható rá, hogy a gyámhatóságon beszámoljon a végzett munkáról. Egyébként az is észrevehető volt, hogy még az ifjúsági felügyelők jelentései is csak töredékesen tükrözik a kiskorúakkal való foglalkozást és a szerzett tapasztalatokat. Komolyabb probléma, hogy a pártfogó felügyelet tartalmát tekintve ritkán felel meg a törvényhozó eredeti elgondolásának. Az utógondozás nagyon bonyolult, nehéz nevelési feladat, amelyet csak rendszeres foglalkozással lőhet elérniAz ifjúsági felügyelők közül is csak a legkiválóbbak képesek erre, és kerületenként legfeljebb egy-két olyan társadalmi aktivistát találunk, pl,, veteránok, /mint a VII.kerületben idősebb munkásőrök/, nyugdijasok, akik kellő műveltséggel, pedagógiai érzékkel és türelemmel rendelkeznek ahhoz, hogy feladatukat betöltsék* Legjelentősebb ós leggyakoribb módszerbeni hiba az utógondozottak esetében is, hogy a pártfogó felügyelet csak külső ellenőrzésből áll.Ifjúsági felügyelővel és társadalmi pártfogóval egyaránt előfordul, hogy egyetlen egyszer sem találkozik pártfogoltjával, az adatokat szülőktől, házbeliéktől szerzi be. A másik véglet, amikor a gyámhatóság ellenőrzése csupán abból áll, hogy a kiskorút beidézik, meghallgatják és az általa elmondottakat ellenőrzés nélkül elfogadják és mint tényt a bíróságnak jelentik.