MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1968
1968-03-22 271. öe. - 1968_VB 271/34
^ - 7 •- St t sz:2$7. tanácskozásokon keresztül, jelenleg a kollektiv szerződések készítésénél, amelynél több helyen is a dolgozók széles rétegeire támaszkodtak. Pl. az Elektroakusztikai gyárban kb. 124, az Állami Vakcinában 100, a Világítástechnikában 110 javaslat hangzott el a dolgozok részéről. Az üzemi demokrácia közvetett formájának érvényesülése az előzőnél nagyobb szerepet kapott eddig is, mivel az üzem legfontosabb gazdasági, pénzügyi, szociális és egyéb kérdései az illetékes fórumok elé kerülnek, erre a gazdasági vezetés is nagyobb súlyt helyezett, és ahogy tapasztalataink mutatják, ilyen irányú igényük a mechanizmus uj körülményei között csak növekszik. A feladat ezen a téren pártszervezeteink részéről adott: - elősegiteni a dolgozók képviseleti szerveinek hatékonyabb, módszeresebb bevonását a feladatok előkészítésébe, figyelembe véve a mechanizmus által adott nagyobb önállóságot; - növelni annak lehetőségát, hogy a dolgozók birálatukat, észrevételeiket megtehessék és azt minden vezető, bármely területen dolgozik is, segítségnek vegye? hogy a dolgozók mindjobban érezzék, hogy szavuknak súlya van, kezdeményezéseiket értékelik és felkarolják; - elősegiteni az üzemi demokrácia különböző formáinak, módszereinek továbbfejlesztését anélkül, hogy eltúloznánk szerepót, vagy olyan területre is kitérjesztenénk, ahol már az utasítások és a feladatok maradéktalan végrehajtása játszik szerepet. Ami pártbizottságainknak és pártsz e rvezeteinknek az emberek közötb 'v égzett politikai múnEáját illeti, ugy lehet meghatározn i, hogy ho l erőtelje seb b, hol gyengébb, áé általában a Áindi^ lzoTi.'fela datoknak, megfelelően történik. Ez a politikai munka tefmeszeTesen nem választható el a munka stilusától, a mindennapi élettől, hisz pártszervezeteink minden irányú munkáját átszövi az a politikai tevékenység, amely a dolgok megértetésére, az emberek meggyőbősére, vagy a dolgozóknak az adott feladat szolgálatába állitására irányul. Ennek egyik jellemző vonása ma, hogy a szükségleteknek és a feladatoknak megfelelően a vezetők, a dolgozók szomléletét alakitják, formálják. Erre annál inkább szükség van, mert a szemlélet sokszor még a régi, amikor már az uj feladatok - igy pl. maga az uj gazdasági mechanizmus - megoldása is uj szemléletet követel. Szemléletet formálnak akkor is pártszervezeteink, amikor szembeszállnak az olyan nézetekkel ? amelyek az uj mechanizmus szabályozóival kapcsolatban ugy fogalmazódnak meg, hogy: most ugyan mi csináljuk a terveinket, de ez feszitettebb, keményebb tervet követel tőlünk, mint bármikor; - ugy látszik, most az van előtérben amitől félünk és nem az, amit szeretnénk. Ma már az ilyen, vagy ehhez hasonló nézetekkel mind kevesebbet találkozunk és mindinkább az alkotó munka, a feladatok sikeres megoldására irányuló törekvés lép előtérbe. Akkor is, amikor pl, a Telefongyár.' EB az
