MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1966

1966-03-18 221. öe. - 1966_VB 221/11

— Az utóbbi időben gyakran olyan kérdésekről is vitatkoznak az alapszervezetekben, amiben a PB-nek világos álláspontja van, azt kellene végrehajtani. Vita tárgyává teszik a határozatot, ugy adják tovább mint személyes véleményüket, s mire a tizedik emberhez jut, már eltorzul a határozat. Világos, tiszta helyzetet kell teremteni a vezetek fejében, akkor a torzulások csökkenni fognak. Budapesten vannak irányitó központok, pártbizottságok, ahol megtárgyalnak határozatokat, itt kezdődik a torzulás, soha nem egy kis faluban torzul el a párt politikája. Éppen ezért itt kell erősíteni. Pl. milyen helyeken? író körökben, a művészet, a kultúra területén. Az irók között is vannak kommunisták, velük kell foglalkozni, összehívni őket és beszélgetni velük. Nem a volt politikai elitélteket kell meggyőzni, szocialista emberekké nevelni. Vagy a művészeteknél. A kommunistáknak problémájuk van, ugy érzik nem kapnak elég segítséget, s ha fel kell lépniök a torzulások ellen, ők maradnak alul. Nem a szindarabok a rosszak, a szinészek eltérnek a szövegmondásban a szövegkönyvtől, pl. a Vidám Színpadon sorozatosan fordul ez elö. Felelős vezetők vannak ott is, meg kell követelni, hogy a müsorpolitika megfelelő legyen. A kommunistákat bátorítani kell. Kiderült, hogy a • munka tízparancsolatáról" ErdMi Péter énekes dalt éneket a Corvin-étteremben. Amikor felelosségrevonták bebizonyította, hogy a dal éneklése engedélyezve van a Népművelési Osztály álta. Hol van hát a hiba? A koiamunisták elvesztették a mértéket, nem látják mi a tendencia? Az ellenség egyik célkitűzése ujabban, a vezetek lejáratása. Meghallgatják vezető elvtársak beszédeit, következtetést vonnak le, melyik reálisabb, melyik mutat a keményebb politika irányába, s leszűrik, hogy melyiket kell támogatni. Elhíresztelik pl, hogy Kádár elvtárs a decemberi határozattal nem ért egyet, mert nem nyilatkozott. Kállai elvtársról elterjesztik, hogy ö a kemény kéz politikája mellett van. Csoportos beszélgetéseken is elhangzanak ilyen vélemények, de senki nem szól ellene. Amik az anyagban szerepelnek, azok is nyíltan hangzottak el, sokan hallották, de nem jelzik. Pedig csak az lenne a feladat, hogy szóljanak, a BM. intézkedne. Akkor megkönnyebbülnek, ha egy-egy"nagyhangu" ellen eljárást inditanak, de nem segítik azt elő. 1963-ban nagy amnesztia volt, a megbocsátás alapján módot adtunk arra, hogy a kiszabadultak elhelyezkedjenek, résztvegyenek a munkában. Beosztást biztosítottak részükre, s egyesek visszaéltek a helyzettel - persze nem mindenki, csak egyesek. Nem élezni akarjuk mi most az osztályharcot, de ki kell szőritahi az ellenséget azokról a helyekről, ahová beélelődtek. Nem általános kiszorításra gondolunk, mint 1957-ben a konszolidáció idején, most kisebb területen kerül erre sor. A bizalmas munkakörök közé tartozik néhány olyan munkakör, amelyekkel eddig nem foglalkoztunk. Ilyenek a ^könyvtárak, kiadóhivatalok, uj intézmények. Ezekre a helyekre ékelődtek be sokan. Azt határozottan kijelentjük, hogy csak azokat szorítjuk ki, akik jelenleg is ellenséges tevékenységet folytatnak, nem tömegekről ORSZÁGOS LEVÉLTÁR