MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1964
1964-06-15 173. öe. - 1964_VB 173/22
Pillantás a hidról 180, Kaukázusi krétakör 120, a Rozsdatemető egy évad alatt elérte a száz előadást. A televízió létezése nemes versenyre, a színvonal emelésére kell hogy ösztönözze a színházakat. A színházlátogatók körének bővítésére az elmúlt évek során kísérletek történtek. Ilyen volt pl. a színházi peremakció, valamint a munkás-művész találkozók rendszere. Ma már megállapítható, hogy a munkás-művész találkozók általában formálisak, a kívánt eredményt nem hozzák meg. A dolgozók és a színházak között tartalmasabb, folyamatosabb, a dolog lényegét jobban érintő kapcsolatokra van szükség és ezt esetleges találkozásokkal, rendezvényekkel sem elérni, sem pótolni nem lehet. A peremakció bizonyos részeredményeket hozott, de az utóbbi időben visszaesés tapasztalható. A kezdeti időszakban ott is próbálkoztak előadásokkal, ahol .annak kulturált feltételei nem voltak biztosítva. Részben erre, másrészt túlterheltségükre való hivatkozással a színházak kitérnek az előadások megtartása alól, vagy olyan előadással mennek a kulturotthonokba, melyek a nagy színházban sem látogatottak. Az 1962/ 63-as évadban56 előadás volt 19.791 nézővel, az 1963/64-es évadban április l-ig 17 előadás volt 5.240 nézővel. Szükségesnek tartjuk, hogy azokon a helyeken, ahol a megfelelő feltételek biztosítva vannak, peremelőadások továbbra is legyenek. A színház megszerettetése érdekében egyre inkább térjenek át a kombinált bérletek rendszerére, így a bérlet tulajdonosa felváltva nézhet meg peremkerületi és központi előadásokat. Mindent összevetve az a aré le menyünk, hogy a színházak látogatottságának növelése, uj közönség toborzása elsősorban nem szervezeti, hanem tartalmi, műsorpolitikai kérdés. II. A színházak müsorpolitikájában az utóbbi években jelentős eredmények mutatkoznak. Az ellenforradalom után kialakult politikai légkör kedvezően hatott drámairodalmunk fejlődésére, a színházak müsorpolitikájának alakulására. A párt helyes politikájának talaján néhány jelentős uj magyar dráma született, amelyek előadása a színházkultúránk szocialista fejlődését jelzi. (Pl. Darvas József: Részeg eső, Dobozy Imre: Holnap folytatjuk, Fejes Endre: Rozsdatemető, Németh Lászlö': Az utazás stb.) Örvendetes, hogy drámaíróink jelentős része fordul mai témákhoz. (Gáspár M., Hubai M., Thurzó G., Illés Endre stb.) Nagy számban jelentkeznek az uj és fiatal drámaírók. Alkotásaik között jelentős és izgalmas mü már most is akad, vagy pedig olyanok, amelyek későbbi nagy mü igéretét sejtetik. (Kamondy László, Szakonyi Károly, őrsi Ferenc stb.) Feltétlenül elismerésre méltó, hogy a szinházak sok dráma•1 • ORSZÁGOS LEVÉLTÁR • ' -A Á.^