MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1964
1964-12-21 186. öe. - 1964_VB 186/23
ORSZÁGOS LEV»' 1 ' Kovács Béla elvtárs; Kitűnik a jelentésből, hogy a jelenlegi lakásépités és lakáshelyzet eléggé kritikus. Engem a jövő kérdése izgat jobban, Á kilátások még rosszabbak lesznek, A harmadik 5 éves tervre vonatkozó irányszámokat ismerjük, ezek lényegében kisebbek, mint amin egy évvel ezelőtt vitatkoztunk. Egyik problémát ott látom, nincs meghatározva, hogy Budapesten a kormány lakásépítési programján mit kell érteni. Ezt alapvető kérdésnek tartom*. Az első-5 év lezajlott, hátra van még lo év, ebből 5 év feladatait ismerjük. Jelenleg a 15 éves lakásépítési program még nincs lebontva területileg. Ez több szempontból nehézségeket okoz. Nehézséget okoz a tanácsi szerveknek, mert helyi lakáspolitika, perspektivikus ismeretek nélkül nehéz kialakítani a dolgokat. Nem tudunk a budapesti lakosság felé mit mondani. De a másik oldala, az épitési kapacitás szempontjából is rendkivül érdekes, 'Tudniillik az, hogy jelenleg az épitési kapacitás hiánya miatt nem tudtuk az előirányzott lakásokat megépíteni1 világos; de ha nincs világosan megmondva, hogy a következő időszakban mennyit kell építeni, hogyan tudjuk a kapacitást megoldani. Ha most bevezetjük az új technikát, azt ott kell felhasználni amit és ahol létrehoztuk. Ez is igényelné a megfelelő kapacitás kialakítását. Azért vetem fel, mert a kormány elé megy a budapesti lakásépités helyzetének kérdése. Határozottan igényelni kellene, hogy területileg is kerüljön lebontásra a 15 éves lakásépítési program. Amit Sarlós elvtárs felvetett ? hogy kapják meg az építőipari vállalatokat a tanácsok, meggondolandónak tartom, A lakásfelújításokat végző épitőipari vállalatokat már megkapták. Ezekre sem mondhatjuk, hogy igy ki van elégitve a lakásfelújításokból jelentkező igény, A már meglévő vállalatokat kell fejleszteni kapacitásilag, hogy feladatukat alkalmasak legyenek végrehajtani. Szubjektív tényezők: az OT részéről tapasztaltam olyan megnyilvánulásokat, amely globális összehasonlításokból kiindulva próbálja a budapesti lakásigényeket megitélni; Budapestet a vidéki városokkal egyenrangúnak kezeli. Ezt nem lehet elfogadni. Minden országban megvan a főváros kiemelt szerepe. Magasabb lakásépítési tervet kell kidolgozni a fővárosra, Budapestre jobban áramlanak az emberek, mint a vidéki városokba. Ez nagymértékben zavarja a .tanács munkáját, sok terméketlen vita folyik; ahelyett, hogy a megoldásokon vitatkoznának, ilyen látszatproblémákkal foglalkoznak. Bondor József elvtárs: Felvetődött: mennyibe kerül a lakás és mennyibe a felszereltség? Véleményem szerint a beépitett szekrényekkel olyan igényt elégitünk ki, amely a népgazdaság más területén jelentkezne igényként, ha mindenki úg- bútorokat vásárolna. Egy beépitett bútor olcsóbb, nem olyan anyagigényes és ez a népgazdaság számara is előnyös, A családok szó nélkül kifizetik az árát. Ezekbe a lakásokba a hagyományos bútort amúgysem lehet elhelyezni, A lakások árát ne ezen a téren akarjuk csökkenteni.Pl. lehetne csökkenteni az anyaggazdálkodás, koncentrálás, szállitási- és egyéb költségek, munkaidokiesés, stb területén. Véleményem szerint felül kell vizsgálni azt is, hogy az épitőipari vállalatoknak kell-e 18 %-os nyereséget betervezni, mikor 3 % kerül a költségvetésbe. Ennek semmi haszna nincs a népgazdaságban. Nyereséget nem^azért tesznek le többet, hogy jobban dolgozzanak, hanem a szállitási távolságok és egyéb trükkök benne vannak. Ez az oka, hogy a fixáras szerződés "elvileg" létező valami. Nem általános. Adaz^küzdelem folyik a beruházók és kivitelezők között a fixáras , kérdésekben. Addig mesterkednek, mig 5 fa-'os változtatást elérhek és akkor fel lehet borítani a szerződést.
