MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1964

1964-10-12 181. öe. - 1964_VB 181/8

ORSZÁGOS LEVÉLTÁR Készei elvtárs; A jelentéssel egyetértek. Néhány kiegészitésem lenne. Érdemes felfigyelni arra, hogy mig egyik oldalról nyilt viták folynak különböző kérdésekben - elsősorban meg nem értett kérdésekben, problémákban -, elég nagyfokú az érdeklődés, bizonyos értelemben nyomás, türelmetlenség, vitatkozás a párttagok és pártonkivüliek között, addig másik oldalról van olyan jelenség, hogy az úgynevezett fórumokon /"taggyűléseken, pártcsoport értekezleteken stb./ elég nagy a csend és a hallgatás, vita kérdésében csökkenés tapasztalható. Megint kicsit a kereteken kivüli vitatkozás, került előtérbe, elsősorban gazdasági, nemzetközi kérdésekkel összefüggésben. Erre nem árt felfigyelni. Ezt megint csak azzal lehet leküzdeni - ahogy Venéczi e. mondotta -, hogy a párttagság nevelésére sokkal nagyobb gondot kell forditani, javitani a tájékoztatásukat, megbeszélni velük az üzemekben állitólag kényes kérdésnek nevezett problémákat. Ami a másik kérdést illeti: Egyes helyeken zavart okoz a párttagság körében, hogy helyi jellegű kérdésekben lassan, vontatottan történnek intézkedések. Kezd olyan vélemény eluralkodni - még helyi jellegű dolgokban is -, mintha kicsit tehetetlenek lennének elvtársaink az adott gazdasági területen a problémák megoldásában. Ezért nemcsak a torzitások problematikáját vetném fel. A párttagság egy része egyre • őszintébben kezd megfogalmazni bizonyos dolgokat, most már a minőségbeli fogalmazást is komolyabban kell venni. Nagyon lényegesnek tartom a 4. oldal 2. bekezdésében levő megállapítást. Ugy hiszem, itt még egy dolgot fel lehetne vetni. Ugy néz ki, hogy a pártszervezetek egy sor kérdésben, egy sor helyen gazdasági operativ szervező, irányitó tevékenységet végeznek. Ugyanakkor eg^ sor területen más jellegű probléma van. Az epitőipar, gépipar területén - és másutt is - tényleg vannak gondjaink a napi munkákkal. A pártszervezetek sok esetben nem a megoldás oldaláról vetik fel a kérdéseket, és előfordul, hogy indokolatlanul védik a gazdasági vezetés mulasztásait. A párttagság részéről jogosnak vélt kérdésekben is - ugy néz ki -, hogy kevéssé bírálják a gazdasági vezetést. Ha az esetek egy részében nincs is igaza az adott párttagnak, de ez mégis felveti, hogy tényleg ugy tudunk-e tájékoztatni, megvilágítani ezekben a kérdésekben, hogy a párttagság el tudja azt fogadni? A III. fejezet /9. oldal/ 1. pontját -^ahol a teendőket fogalmazzák meg - szintén ki lehetne boviteni. Ez pedig az; hogy következetesen képviselni a közösségi, népgazdasági érdeket, hangsúlyozva, hogy a párttagság is következetesen képviselje ezeket. Ez megint a nevelés hatékonysága és problematikája. Pillanatnyilag itt vannak olyan kérdések, hogy egyesek ugy érzik: másképp beszélnek a pártvezetőség tagjai, nem ugy tolmácsolják minden esetben, ahogy azt alul megfogalmazzák. A párttagsággal szemben is ilyen követelménnyel kellene fellépni - elsősorban nevelési oldalról. í,