MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1963

1963-03-18 143. öe. - 1963_VB 143/21

Kiss Dezső elvtárs: Ha kiküldjük az anyagot, javasolnánk kicsit egyértel­műbb fogalmazást. Az egész brigádmozgalom ugy néz ki, mint egy nagyon szé­lesen működő folyamat, nagyon szélesen, de nagyon seké­lyesen folyik. Ezt a nagyon nagy energiát keskenyebb, de sokkal mélyebb mederbe kellene terlni, hogy azokat a lehetőségeket, amelyek ebben rejlenek, jobban fel tudjuk használni a tényleges feladataink megoldásában. Most még rengeteg az öncélúság, a formalitás. Ami le van irva, igy igaz, de a gyakorlatban nem helyes, hogy most már a kulturális vállalások és hasonló dolgok sokszor megelőzik a ténylegesen fő kérdést, hogy ott, ahol a szocialista verseny folyik, milyen eredmények van­nak. Lehetetlen dolog, hogy azt mondjuk: szocialista munka, szocialista verseny, s ugyanakkor a termékek korszerű­ségét, alapanyagot, gyártástechnológiát tekintve nagyon elmaradunk a követelményektől - de viszont meg vagyunk magunkkal elégedve, mert kimutatjuk, hogy ennyi és ennyi brigád van és igy tovább. A második fejezet a szocialista üzemről szól. Szeretnénk megmondani, hogy végigvonul az- anyagon a szocialista mun­ka üzeme és szocialista munka műhelye. Amikor a felté­teleket próbáljuk meg álla pitani, első és leglényegesebb, hogy a cim odaítélésének mércéje a termék milyensége legyen. Ha az van, hogy a termék állandóan javul, kor­szerű technológiát alkalmaznak, az feltételezi azt is, hogy ott szakemberek dolgoznak, igyekeznek szakmailag jobban felkészülni, - feltételez egy jő vezetést, jó hangulatot. Maradjunk a cim odaítélésénél a megfogal­mazásnál. M^sik kérdés, hogy mindenkit tanitani, szinházba meg mo­ziba járatni akarunk. Iiyen követelményt, amikor J>0 ezer brigád van 300 ezer résztvevővel, ilyen körülmények kö­zött felállitani már nem lehet. És azt sem lehet csi­nálni, hogy egy 5-600 fős üzemben ne legyen olyan ember, aki nem tanul. Ipren még a kommunizmusban^is lesz. De ettől még a légkor jó lehet. Ilyen maximális követel­ményeket állitani nem lehet. Pontosabban kell fogal­mazni az anyagban, hogy a pártszervezetek és szakszer­vezetek számára legyen orientáció. Próbáljuk száműzni a vállalás és felajánlás nagyon köz­napi kifejezést. Nem vallani és felajánlani kell, ha­nem elkésziteni és megcsinálni. Milyen dolog az, hogy vállalom: elmegyek szinházba. Valahol bele kellene venni az anyagba, hogy a brigádok jó tapasztalatait megfelelően propagáljuk sajtóban, rá­dióban, televízióban, termelési tanácskozásokon fórumot adni ennek. De ne azt mondjuk el, hogy ezt és ezt vál­lalta a brigád, hanem azt, hogyan készitenek elő vala­mit és hogy teljesitik, ennek pontos, preciz ismerteté­sét adni. ' Ezáltal sok formális dolgot ki lehet^küszö­bölni, és ez sok brigádot meg kiméi az útkereséstől. 1/1

Next

/
Oldalképek
Tartalom