MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1963
1963-02-04 140. öe. - 1963_VB 140/19
-13 - b 0BSZ A<ÍUSÍ.EVÉI;IAK Kiss Dezső elvtara: Most látjuk, hogy milyen nehéz fába vágtuk a fejszét. Látszatra egyszerű a dolog és. a megvalósítás nagyon nehéz. Itt három kérdés körül folyik a vita: a./ Fizessenek-e a lakásért. x Tehát nem is a fizetésen tan a hangsúly, hanem a lakosság anyagi hozzájárulása, ez nagyon nehéz kérdés, b./ Az elosztás rendszere, c./ Az egységes épités. - Az utóbbi kettő körül nagy vita - szerintem - nincs közöttünk, mert mindegyikünk egyetért azzal, hogy egységesen osszunk és egységesen épitsünk. Megvalósítása azonban ennél sokkal nehezebb. Az anyagi hozzájárulás az nyitott dolog,és szerintem vitatható. Véleményem szerint egyik álláspontot sem szabad a VB-nek elfogadni, és ú^/ állást foglalni, hogy a fő kérdés az volt, hogy az államnak azt a nagyon nehéz feladatát, hogy a lakosságot ellássa megfelelő lakással, azt egymaga vállalni nem tudja. Abból indultunk ki, amennyire lehet, a lakosság adjon bizonyos anyagi tárnokáét ehhez. Ez részben a vásárló erő csökkenését is jelentené, részben jelentené az igények lecsökkentését - legalább 2o-3o #-kal. Bizonyos igazságtalanságokat is jobban meg lehetne szüntetni. Jobban meggondolnák a cserét is. Nézetem szerint ezeket nem szabad figyelmen kivül hagyni. Ugyanakkor figyelembe kell venni az elvtársak különböző aggályait, amit részben Kelemen elvtárs mondott el, részben le is van irva az anyagban, mert reálisak és jogosak. Azt hiszem Soós elvtárs igaza van, amikor a figyelmet felhivja, hogy az állammal szemben súlyossá válik a helyzet. Tovább kellene vitatni, azzal a megjegyzéssel, hogy azt semmiesetre sem szabad szemelől téveszteni, hogy mi a lakosságot érdekeltté akarjuk ebben az egész dologban tenni. A gyoraitasra nincs megoldás, de az elgondolás reális. Az egységes lakásgazdálkodás.Nekem is az a véleményem, hogy itt most már olyan nézetet kellene kialakítani, hogy az összes lakással ami Budapesten van, a főváros gazdálkodjon és szűnjön meg az a rendszer, hogy egyes vállalatok, intézmények, akár az ÜB is, akár a jóléti osztály - lakáselosztással foglalkozzon. Még abban az esetben is, ha a vállalat nyereségvisszatéritésből bizonyos összeget ad a tanácsnak, hogy no szabhassa meg, kinek adja a lakást. Véleményem szerint ugyanezt kellene vonatkoztatni a íffií-re és a BL'-re, hogy végső soron a tanács ossza el az összes ^meglévő lakást. Ezért a Fővárosi Taná r csal együttesen kel lene .csatába menni. Ugyanakkor nagyon jelentősnek tartom azt, hogya az elosztás demokratizmusát tovább kellene mélyiteni és biztositani, hogy aa adott területen a legkompetensebb társadalmi emberek bizottsága, stb. nagyon erős ellenőrzést gyakoroljon, hogy igazságosan osszák szét a lakásokat. Én Csikesz elvtársnővel értek egyet abcan, hogy ne a nagyjövedelműek kapják a lakásokat - sokszor igy is egybeesik. Az igazság az, hogy az esetek többségében nem a legjobban rászorultak kapnak laíst. Az a helyzet, aki közel van a tűzhöz, az jobban melegszik. Az építésnek az egységesítése. Meg kell őszintén mondani, hogy nagyon nehéz a helyzet. Az összes budapesti lakásépítést a tanácsnak kellene a kezébe venni. A fő érv itt az lenne, ^hogy az ÉM számára a lakás végeredményben árucikk; a Fővárosi Tanács számára^pedig a lakás életszükséglet, mert saját magának csinálja ós természetesen egészen más szempontból nézi az épités fejlesztését, győrsit ás át. 9 Több rugalmasság és ösztönző van a Fővárosi Tanácsban, hogy a lakásépítést a főváros igényeinek megfelelően oldja meg és ugyanakkor a lakosság szükségleteit is jobban figyelembevegye. A jóindulat megvan az EM részéről, de időbeli eltolódások vannak. Van e;ry józan és helyes célkitűzés az ÉH részérpl, hogy először egy egységes épitési
