MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1962

1962-09-03 131. öe. - 1962_VB 131/17

ORSZÁGOSUK ^ - 6 dolgozik. A kórházban minden vizsgálatot megismételnek, amit a rendelőintézet már elvégzett. Minden olyan helyen, ahol megválósitható a rendelő és kórházi munka összevonása, meg kell ezt csinálni. Ápolási nap ezreit, jobb betegellátást, magasabb orvosi ellátást érünk el. !3z népgazdasági érdek. Érdemes volna belemenni abba, hogy a budapesti egészségügy eredménye társadalmi eredmény. A tuberkulózis helyzet ugrásszerű megjavitása jelentős mértékben a gyógyitás, társadalombiztosítás, de legalább olyan nagyságrendben a társadalmi építményekben bekövetkezett változás eredménye. A társadalmi tényezők szerepe jelentős. Fel kell hivni a figyelmet arra is, hogy ha évekig kutakról fognak inni budapesti kerületekben, akkor a különböző bélfertőzések megtapadhatnak. Budapestet ne csak egy kétmilliós nagy igazgatási egységnek nézzük, hanem nézzük az elemi összetevőit. Az a javaslatom, hogy a VB ugy fogadja el az anyagot, hogy nézze a társadalomnak az egészségügyre gyakorolt ráhatását. A tennivalók szempontjából ez nem jelentéktelen. A csecsemőhalandóság kérdése: Bodonyi elvtársnőnek annyit jegyeznék meg, hogy aki egyszer lélegzik, azt nálunk anyakönyvezni kell. Ez tul szigorú rendelkezés. Az országban Budapest a legjobban ellátott.gyermekgyógyászati szempontból, mégis a megyék között a ranglista derekára csúszott vissza . Érdemes volna tanulmányozni, hogyan sikerült a megyékben viszonylag szűkebb anyagi lehetőségekkel a jobb eredményeket, elérni. Az anyag azért tévesztette ezeket az adatokat szem elől, mert a gyógyításban foljtí fő problémákra helyezte a súlyt; táppénz, ^gyógyszer, vagy a gyógyitó kapacitás, körzeti ellátás nagyságrendi fejlesztése. Perspektívában kell a kérdéseket nézni. Kelen Béla elvtárs: Először nézzük meg, milyen tartalékaink vannak, az adottságokon belül hogyan lehet fejleszteni az egészségügyi civilizációt. Ezt egy kissé elhanyagoltuk. Tisztázni kell, hogy milyen figyelmeztetéseket kaptunk, s a továbbiakban milyen segítséget fogunk kérni. Az egészségügynél, ezen belül a budapesti egészségügynél, valahogy a pártunkban kialakult uj helyzetnek megfelelően szeretném megközelíteni a problémákat. Az 5 éves terv tárgyalásánál a parlamentben felszólalt egy vidéki képviselő, valahová egy kórházat kért. Felállt a Tervhivatal elnöke és azt mondotta, hogy képtelenség oda kórházat adni. Engem ez politikai és propaganda oldalról még ma is bánt. Ezt az 5 éves tervben meg kellett volna adni. Nem létezik, hogy egy parlament ennyivel ne rendelkezzen. Sok költségvetésen résztvettem, amelyen annakidején Gerő elnökölt, iel is állt végtelen puritán módon, s állandóan visszatérően azt hangoztatta, hogy: elvtársak, a szocializmus építésének érdeké nem engedi, stb. stb. Az ember'mindig érezte, hogy valaki, aki magasabbról nézi a dolgot, azt mondja a szocializmus érdekében álljunk meg, lépjünk vissza.