MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1961

1961-08-21 107. öe. - 1961_VB 107/13

ORSZÁGOS LKVÉLTÁR foglalkoztak azzal; mit kell tenni azért, hogy a vállalat hibáját megszüntessék, hogy a dolgozó minél több időt tudjon produktiv munkával eltölteni. A rendezés hatással volx a termelékenységi mutatókra. A vállalatok gazdasági vezetői részéről nagyfokú önelégültséget tapasztaltunk. Holott a javulást nem műszaki-technológiai intézkedések hozták alapvetően, hanem az a tény, hogy a normákterén a rendcsinálás megindult. A normarendezésben van technológiai intézkedés is, de találkoztunk olyan megelégedéssel, hogy technológiai változásokat, uj műszaki intézkedéseket nem hoznak olyan mértékben, ahogy a munkanap fényképezések erre a figyelmet felhivták. A KGM-ben, ahol kb. 100 ezer munkást érintett a rendezés /vidékkel együtt/ január hónapban egész területükön a felhasznált átlagbér alacsonyabb volt. Átmenetileg a dolgozók jelentőstömegeit keresetcsökkenés érte egy-kétszáz forinttal. Utána az uj normák alapján fejlődött a dolgozók keresete. Ma már ténylegesen igaz, hogy a régi keresetüket túlszárnyalják. A jövővel kapcsolatban: itt vannak a bért art alé kok. Nagyon egyetértek azzal, hogy az elvtársak a jelentésben komolyan felhivják erre a figyelmet. Az történt, hogy a vállalatok nem fizetik ki azt a bért, ami a munkásoknak jár. Az elvtársak ugy vetik fel, hogy 6-tÓl 40 fillérig találni a vállalatoknál tartalékot. Egy vállalatot vezetni enélkül nem lehet. De elvtársak, 20 fillér tartaléknak már nem lehet lenni. Ez azt jelenti, hogy a munkás nem kapja meg azt az élet szinvonalat, ami a tervb.en elő van irva. A vállalatok - amikor erre felhivtuk a figyelmet kezdték negyedév végén jutalom formájában kiosztani. Ez azonban nem azonos azzal, mintha a fizetéssel adnák. Nem tudunk egyetérteni azzal, hogy a vállalatoknál ilyen nagyösszegü tartalékok maradjanak és ezt ugy oldják meg, hogy jutalom formájában kiosztják. Ezeket csökkenteni kell egy reális határig, és alapbérben a bértartalékot oda kell adni a dolgozóknak, figyelembe véve, hogy az ösztönző bérrendszert segitsék elő. Sokat foglalkoztunk azzal, hogy a szakszervezetek szerepe nem egészen olyan volt ebben a normarendezásben, amilyennek lenni kell. A szakszervezetek erőteljesen vitték azt a vonalat, hogy minden vállalatnál normarendezést. Szembeálltunk igazgatókkal, művezetőkkel, ,s hangsúlyoztuk, hogy a normát rendezni kell. Holott nem ez a szakszervezet feladata. A szakszervezetnek az a feladata, hogy ott legyen, hogy a munkást sérelem ne érje, az a feladata, hogy az egyéni és a közösségi érdek összhangban legyen. A szakszervezet igen sok helyen kezdeményezte a normarendezést. Ezzel a dolgozók egyrósze nem is értett egyet. /Ebben az időszakban egyes helyeken csökkent a tagdijfizetés, ami mutatta, hogy a dolgozók nem értettek egye,t azzal, hogy a szakszervezet kezdeményezze a normarendezést./ Az uj kormányhatározat előirja, hogy az elkövetkező időkben hogyan kell ezeket a kérdéseket ugy rendben tartani, hogy a jövőben ilyen intézkedésre ne kerüljön sor. Itt mindenkinek megvan a feladata, hogy a rendelet alapján figyelemmel kisérje a termelékenység, a létszám alakulását. Kezdeményezni kell, ha valami problémát lát ezen a téren, és a rendeletben előirtakat azonnal keresztül kell vezetni.