MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1960

1960-05-23 77. öe. - 1960_VB 77/16

• 2 " Á& A körzeti orvosok kapcsolata is javult a rendelőintézetekkel. Mindegyik körzeti orvos hozzá tartozik valamelyik rendelő intézethez, részt vesz ellenőrzésekben, stb. Jó az együttműködés, figyelemmel tudja kisérni a beteg javulásai akkor is, ha aszakrendelőben lévő orvos kezeli a beteget. A jobb betegellátás területén történtek előre haladásom, de még vannak tennivalók. A körzeti orvosok között nincs párttag, mi is hibásak vagyunk ebben, ügy voltunk ezzel, hogy a körzeti orvos a tanácshoz tartozik, vagy a. szakrendelő intézethez, tehát ott foglalkoznak veié. Pedig időnként nekünk is foglalkozni kellett volna velük, meg kell találni annak a módját, hogy e téren javulás álljon be. A körzeti orvosok életkora igen magas. Továbbá a legtöbb orvosnak nincs szakkénzettsége. L

1 téren minőségi javitást kell végezni. I A Szabadság hegyi Szanatóriumban foglalkozunk dr. Bódif val, aki igen értelmes orvos, belőle párttagot fogunk tudni nevelni. Veres József elvtárs. Mindenki előtt világos, hogy az egészségügyi probléma egyrészt politikai kérdés olyan értel-mben, hogj mennyire tudjuk az egészségügy területén dolgozókat kielégíteni, közelebbi kapcsolatot kiéniteni velük, Másrészt gazdasági kérdés, amit megoldani a szerint tudunk, amilyen mértekben a népgazdaság előbbre meg}'. Az elvtársak felvetik a kerületi jelentésben, hogy mennyit fejlődött az egészségügy az elmúlt időben és pozitiven értékelik az egészet, ugyanakkor természetszerűleg ők előbbre is akarnak menni. Van azonban egy csomó dolog, amit nem tudunk teljesiteni. A kerületben nővér-szállast épitünk község- • fejlesztési alapból, e:entul nem igen tudunk több segítséget adni, mint ami az 5 éves tervben szerepel. Egy—két éven keresztül az ütem nem lesz olyan gyors, mint anogy mi szeretnénk. Bizonyos elgondolásokat ésszerűbben keli megoldani. Nem lehet mind érit Ígérni, mert nem tudjuk kielégíteni. Az a kérésem a kerülethez, hogy' a kórhez-kultura fejlesztésűben a helyi adottságokat keressék meg és azokat használják ki. Kendkivül nehéz az orvosok között politikailag előre haladni, mert az ellenforradalom alatt a legnehezebb területté vált. Ha ott tartunk, hogy a budapesti rendelő intézetek tele vannak idős orvosokkal, akiknek egyikemásika 60, sőt 60 éven felül is vannak, ^zek inkább pihenni mennek be az intézetbe, mint dolgozni, igy nagyon akadályozzák a fejlődést. Meg kell nézni, hogy' e téren mit lehet tenni. Az orvosutánpótlás nem olyan gyors, mint kellene.Ezen a téren is valahogyan az a helyzet, ami a pedagógusoknál volt egy időben, hogy' kevés a pedagógus es a végén kisült, hogy el vagyunk látva pedagógusokkal. Azt hiszem, hogy orvos vonalon is ez a helyzet jelenleg. Egészségügyi vonalon kezdeményezni kellene