MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1960

1960-02-15 70. öe. - 1960_VB 70/45

MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BUDAPESTI BIZOTTSÁGA Budapest, 1960. március 16. ORSZÁGOS LEVfcTÁR A kongresszusi munkaverseny 1959. évi budapesti eredményeiről és a felszabadulási munkaverseny indulásának eddigi tapasztalatairól A Budapesti Párt Végrehajtóbizottság február 15-én értékelte a kongresszusi munka verseny eredményeit, az 1960. évi felszabadulási munkaverseny szervezésének eddigi tapasztalatait és megállapította: Egy esztendővel ezelőtt a BPB kiindulva a KB III. 6-i határozatából, támaszkodva a budapesti dolgozók kezdeményezéseire, azt ajánlotta, hogy „Budapest dolgozói indítsanak a pártkongresszus tiszteletére a termelés és alkotás minden területén szocialista munkaversenyt". Az eredmények és tapasztalatok bizonyítják, hogy a budapesti dolgozók egyetértettek a párt felhívásával és becsülettel teljesítették önkéntes vállalásaikat. Í95.9. évben a fővárosi minisztériumi ipar tervét 107 százalékra teljesítette. Ez a termelésnek 1958-hoz viszonyított 12,3 százalékos növekedését jelenti. A budapesti ipar a legfontosabb gyártmányokból túlteljesítette tervét, alig néhány gyártmánynál volt lemaradás. Az ipari üzemek derekasan segítették a mezőgazdaság szocialista átszervezését. A politikai segítség mellett többek között 252 silókombájnnal, 157 arató-cséplő géppel, 178 traktorral, 4 millió forint értékű pótalkatrésszel és sok ezer tonna szuperfoszfáttal termeltek többet a Központi Bizottság felhívása nyomán. A budapesti minisztériumi ipar 2800, az állami helyiipar 450, a szövetkezeti ipar 250 millió forinttal teljesítette túl 1959. évi tervelőirányzatát, s együttesen mintegy 3,5 milliárd forint terven felüli értékkel járultak hozzá népgazdaságunk erősítéséhez. A fővárosi minisztériumi ipari üzemek termelékenységi tervüket 5,9 százalékkal teljesítették túl. 1958-hoz viszonyítva a növekedés 5,3 százalék, s ezzel 0,3 százalékkal meghaladta a KB ajánlásának előirányzatát. Az arány még ennél is kedvezőbb lenne, ha azt nem befolyásolja az évközi lemaradás, egyenetlenség. így az eredmény kialakulásában számottevően az „éwégi hajrá" játszott szerepet. A budapesti ipar 1959. évi összes termelésének az 1958-hoz viszonyított 12,3 százalékos emelkedését 46 százalékban a termelékenység, 54 százalékban a munkáslétszám és a túlóra növekedése eredményezte. A budapesti állami iparban a munkáslétszám az 1958-as 346 500ról 372 400-ra nőtt. Emellett indokolatlanul növekedett a túlórák száma, az 1958. évi 12 413 700-ról 1959^ben 15 175 300-ra, s ezzel az egy munkás havi átlagos túlórája 9 százalékkal emelkedett. A Budapesti PB időben felfigyelt erre, megtárgyalta e problémákat, felhívta a KB figyelmét is. Jelentésünk alapján a Politikai Bizottság foglalkozott a túlórahelyzettel és megfelelő intézkedéseket tett. önköltségcsökkentés terén, a KB tavaly márciusban azt kérte, hogy 1,5 százalékos eredményjavulás helyett érjünk el 2,5 százalékot. Az előzetes számítások szerint az eredmény mintegy 3,3 százalék, ami valamivel jobb az országos számoknál. Az állami iparban dolgozó munkások keresete az 1958. évi havi átlagos 1419 forintról az 1959. év folyamán 2,7 százalékkal, 1458 forintra emelkedett. Mint a fenti számok mutatják, végrehajtottuk a KB határozatát, s az ipari termelés néhány főbb mutatóját illetően elértük az eredetileg 1960-ra tervezett szintet. A gazdasági eredmények egyrészt bizonyítják a KB III. 6-i határozatban foglalt célok időszerűségét és realitását, másrészt ismételten megmutatták a tömegek bizalmát a párt politikája iránt azzal, hogy tömegesen és cselekvően vettek részt a szocializmus építésének meggyorsítása ban. Az itt elmondott gazdasági eredményeket létrehozó tényezők közül az egyik legjelentősebb a kongresszusi verseny volt. A kongreszszusi verseny kezdetére a párt politikája, a kommunisták felvilágosító munkája általában megszüntette a munkaversenyellenes hangulatot, amely az ellenforradalom után, annak hatásaként — még széles körben élénken élt. Bebizonyosodott, hogy az ellenforradalom idején nem a munkaverseny bukott meg, hanem a hibáikkal terhelt gazdaságpolitika talaján 1