MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1960
1960-12-05 90. öe. - 1960_VB 90/60
ér •• í^ — tőnek kellene elvégeznie. /Persze ennek vannak objektív okai, de bizo- .. nyos fokú bizalmatlanság is van Révész elvtársban a munkatársakkal szemben./ Néhányan a durvaságát, agresszivitását is megemlítették, de nem ez oz alapvető. Tivel nincs elég ideje, a politikai tájékoztatásra, az információra kevés lehetőság adódik. A rovatvezetőknek időnként leadott információ pedig csak yészben jut el a munkatársakhoz, ennek következménye., /mint ahogy az ujságirók egyöntetűen mondották/ hogy nincsenek eléggé infor- . málva a politikai és eazdasági kard é sekről. .Hzért nem céltudatos a munkájuk olyan irányban, hogyan tudnák segíteni az előttünk álló feladatok végrehajtását. Pa izs Gá bor elvtárs L laphoz helyezése komoly erősítését jelentette volna a szerkesztőségnek, de mivel szakmai felkészültsége, tapasztalata még kevés, általános vélemény volt, hogy rendes elvt árs, politikai lag szilárd azonban ne.-.i ismerik el vezetőnek, szakmai problémával nem nagyon keresik fel. Kint ahogy mondották: nem jelent nagyobb tehermentesítést a főszerkesztőnek. Ugyanakkor megállapítható, hogy P.-.izc elvtársnak iiem sikerült eddig a politikai-egység kialakításában jelentősebb eredményt elérni. ZIhhez sokkal nagyobb következetességre, harcosságra van szükség, I.ásfál év óta nem tartottak szerkesztőségi értekezletet, ahol az egész szerkesztőség /párttagok, pártonkivüliek/ közösen megvitatták volna a lap helyzetét, a továbbfejlesztés perspektíváit, vagy egyes uj ságirók nézeteit, stb. I]z. is mutatja, hogy a szerkesztőség vezetése mennyire elhanyagolja a közös vitákat, megbeszéléseket, melyek elősegíthetnék a politikai és szakmai egység kialakítását. Hiányzik a Budapesti Pártbizottság alaposa b b segítése is. Nem volt "rendszeres a szerkosztőség politikai informálása, /.^bben hibás Révész elv- . társ is, aki a VB üléseken rásztvesz s nem használja fel az itt hallottakat./ Az egyes rovatokkal való kapcsolata az illetékes osztályoknak csak szórványos, ötletszerű volt. Amikor az 3sti Kirlap a Budapesti Pártbizottság lapja lett, nem mértük fel elemzőén a valóságos helyzetet, nem beszélgettünk el az egyes munkatársakkal, újságírókkal. /Menetközben csak a hibákra reagáltunk, kevésbé hivtuk fel a figyelmet a helyes kezdeményezésekre, jó riportokra, cikkekre stb./ Sokkal nagyobb határozottsággal kellett volna törekedni a szerkesztőség pirjbe lap szervé zekének megerősítésére t , c káderproblémák megoldására.
