MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1960
1960-06-27 79. öe. - 1960_VB 79/36
• ORSZÁGOÍ LKVÍLTÁR Tanács és az állandóbizottságai felett. A Tanács osztályai határozták meg a tanácstagok feladatait, nem egy esetben ők akartak dönteni afelett, hogy ki alkalmas tanácstagnak és ki nem. Az osztályok határozták meg és terjesztették elő a VB ülések napirendjét. A tanácstagokat úgyszólván segitő erőkként kezelték és semmibe vették, ha problémáikkal az osztályok felé fordultak. Mindezek háttérbe szoritották a Tanácsnak, mint választott testületnek a szerepét, tömegszervezeti jellegét és előtérbe helyezték az apparátus tevékenységét és hivatali jellegét. Pártunk politikájának és a Tanács törvényeinek megfelelően helyre kellett állitani a Tanács és az apparátus egymáshoz való viszonyát és ezzel biztositani egyrészt a Tanácsnak, mint választott szervnek tekintélyét, irányitó és ellenőrző* szerepét, másrészt a közös erőfeszítések kialakitását e feladatok sikeres végrehajtása érdekébon. Ezen változtatni a Politikai Bizottság határozata alapján a Tanács és az MSZMP csoport ülésein és a tanácsapparátus munkaértekezletein, tartott politikai vitákkal, helyes módszerek kialakításával tudtunk. Pl. évente többször az állandóbizottságok vizsgálnak felül egy-egy területet és visznek a Vb vagy tanácsülés elé, amelyben az osztályok munkájáról is véleményt alkotnak. Az osztályoktól általában ma már nem fogadnak el olyan jelentéseket, amelyeket előzőleg az allandóbizottságokkal meg nem beszéltek. Az éves költségvetési és községfejlesztési tervek előkészítésébe elsősorban a tanácstagokat és az állandóbizottságokat vonják be, stb. Lényeges fordulatot tudtunk elérni e téren, azonban.e káros szemlélettel és gyakorlattal itt-ott még ma is találkozunk. A Tanács tekintélyének növelésében szerepet játszott az is, hogy miközben igyekeztünk fellépni minden bürokratikus tevékenységgel szemben, ugyanakkor teljes súlyunkkal a Tanács mellé álltunk amikor egyes területeken az adott időben nem megvalósítható követelésekkel szemben "nem f,-et kellett mondani, pl. a IV-, VI-, VlII-kőrzet területén, ahol kijelentették többek között, ha nincs orvosi rendelő, nincs választás; nem kapunk villamost, nem lesz társadalmi munkaj nem szállítják le a központi fűtés árát, nem fizetünk, stb. Ezekben az esetekben összehívtuk az adott terület kommunistáit, tanácstagjait, vagy lakóbizottságait, megvitattuk velük helytelen álláspontjukat és így szereztünk érvényt a Tanács határozatainak, az állami fegyelemnek.
