MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1959

1959-04-06 48. öe. - 1959_VB 48/2

Jegyzőkönyv . Felvétetett 1959. április 6-án a Budapesti Párt-Végrehajtóbizottság ülésén, Jelen vannak : a VB tagjai. 1. napirend; Jelentés a dolgozók egészségügyi ellátásáról, az egészségügyi intézmények az egészségügyi dolgozók politikai helyzetéről. Előadó; Szatmári Miklós et. Szatmári Miklós elvtárs. A jelentés nem érint minden területet, mivel az anyag terjedelme meghatározott és emiatt nem lehetett minden egyes részletbe belemenni. Pl. a gyógyszer fogyasztásról, a táppénz helyzet alakulásáról nem beszélünk, továbbá arról sem.j hogy az egészségügyi dolgozók oldaláról hogyan vetődnek fel egyes kérdések, vagy az egészségügyi dolgozókriak mi a véleményük a rossz betegekről stb. Tehát a jelentés nem érint minden fontos kérdést. Sok olyan feladatot javasolunk, amit a Főv.Tan.-nak kell megoldania. Kiegészítésként ezekhez az a javaslatunk, hogy - a Föv. Tan. VB ülésen tűzze napirendre e feladatokat és tárgyalják meg azok megoldását. - Ezt az anyagot leröviditve küldjük ki - a feladatokat teljes terjedelemben- a kerületi pártbizottságoknak. Cservenka Ferencné elvtársno. Jónak tartom az anyagot, komoly átfogó képet ad az egészségű^ helyzetéről. A jelentésből világosan Kitűnik, hogy főleg szervezéssel történtek egyes kérdésekben megoldások • Elég világosan fel van vetve, - habár még élesebben is fel lehetett volna vetni- a Körzeti orvosok minőségi kérdése. Eléggé általános tünet, hogy szakmailag nem megfelelő emberek a körzeti orvosok. A peremkerületekben ez még élesebben vetődik fel, ami komoly gond számunkra. E téren van mit tenni. Az üzemorvosok kérdése: A Sz.U-ban az üzemorvosi hálózat annyira ki van épitve, hogy komoly mértékben tehermmntesitik a kórházakat. Mi meg messze vagyunk ettől. Szerintem az üzemorvosokkal kapcsolatos megállapitás - ami a jelentésben szerepel- nem helyes. Nem a fizetésről van szó itt, hanem arról, hogy az üzemorvosi állás nem fő, hanem mellék állás. Az orvos nem tölti el az üzemben azt az időt, amit vállal. Nem tekinti fő feladatának, hogy az üzemben lévő problémákkal foglalkozzon, pl. szakmai betegségeket kutassa, foglalkozzon a mege'lőzés kérdésével stb. Legtöbb esetben olyan feladatot végez el, amit egy egészségügyi középkáder is ellátna. E téren a Főv.Tan-nak és a minisztériumnak erélyesebben fel kellene lépni. ORSZÁGOS tEVÖTX* AJ