MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1958

1958-02-24 19. öe. - 1958_VB 19/10

- 7 Orbán László elvtárs ; Az anyagot jónak tartom. Az anyagból kiderül, hogy a jobboldal elég erős. Neheziti az ellene folyó harcot, hogy taktikájukat ügyesen leplezik. Ezért a harc bonyolult és nehéz. Lényegében itt is erősebbek a pozicióik, most már visszavonultak a nyilt szinről és ezért a harcot ellenük ugy kell folytatni, hogy észrevegyük miként taktikáznak. Támadásaikat úgynevezett "művészi szempontok" mögé rejtik. Mi beszélünk offenziváról, de ha őszinték akarunk lenni, meg kell állapítani, hogy deffenzibában vagyunk. Melyek azok a nézetek, amelyekbe támadásaikat takarják: a következők: nem kell szocialista darab a közönségnek. A szocialista tendenciájú darabok nem művésziek, hanem agitációt jelentenek. Vagy művész valaki, vagy kommunista. A kommunista szinészek rossz szinészek, a nem kommunisták jó szinészek. Ezenkívül még számos más ilyen kitétellel találkozunk. Probléma az is, hogy a mi elvtársainknál bizonyos opportunista jelenségek mutatkoznak. Általában a szinházi körök vezető garniá túrája pártonkívüli, s a jobboldali néztek hatása alatt áll. Kommunista elvtársaink közül sokan az úgynevezett "jó viszony" megteremtését abban látják, hogy az úgynevezett "együttműködés" érdekében egy követ fújnak velük, opportunistákká válnak, nem birálnak, hanem uszályába kerülnek ennek a vezető garnitúrának. Természetes, hogy igy elszigetelődnek és agitációjuk hatástalanná válik. Ez alapvető hiba és ezzel szemben fel kell lépni. Világossá kell tenni, hogy a aunká kommunisták birálata határozott, erélyes fellépése nem neheziti meg az együttműködést. Meg kell különböztetni a pártonkivülieket is. Ki kell választani azokat, akiket meggyőzéssel magunk mellé tudunk állitani. A színészvilágban valóban nehéz kommunistának tenni és vigyázni kell ne kövessük el azokat a durva hibákat, mint amilyenek a múltban előfordultak. Pl. Horváth Teri, aki kommunista volt, tagja volt a DISz Központi Vezetőségének, s az októbert megelőzően az utolsó két év politikai hangulata teljesen tönkretette, mellőzték, ráfogták, hogy "kiélte magát", "letört", pedig igen tehetséges szinésznŐ. Vagy itt van Gábor Miklós, aki nyiltan hangoztatta, két hónappal azután amikor kilépett a pártból, hogy megkapta a Kossuth dijat, amig párttag volt, nem részesítették semmiféle kitüntetésben. Szeretnék arra példát mutatni, hogy egyes színészeknek mennyire helytelenül udvarolunk. Itt van pl. Szakács. Alig hogy kijött az internálótáborból megkapta a "Naplemente" egyik vezető szerepét. Természetesen, amikor a szinpadra kijött, hatalmas tapsban részesítette a közönség. Véleményem szerint egy színházigazgató nak - különösen egy kommunista színházigazgatónak - kellett volna annyi politikai érzékkel rendelkeznie, hogy ne őrá osszák ki ezt a szerepet. Erősen alá kell húzni, hogy ez a terület valóban nehéz és sokkal nagyobb figyelmet kell feléje forditani. Teljes mértékben egyetértek Marosán elvtárssal. Támogatnunk kell - s ebből magamat sem vonom ki - sokkal jobban a szinházi területet, többet kell kijárnunk, érdeklődnünk stb. A Nemzeti Szinházban legjobban állunk a kommunista színészekkel /Major elvtárs aki egyben igazgató is, Somogyi, Szirtes, Olthy Magda/ mind olyan nevek, amelyek elismertek a színészvilágban, de nem mondhatjuk azt, hogy a Nemzeti Szinházból kisugározna valami hatóerő a többi szinházak felé. Véleményem szerint ennek a szinháznak bázisnak kellene lennie. Bármilyen furcsán hangzik, a közönség is meghatározza ORSZÁGOS LEVÉLTAR ORSZÁGOS I WtiLTfa