MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1958

1958-12-10 40. öe. - 1958_VB 40/38

r -11Talán ugy lehetne kifejezni, hegy a munka során a rosszat megszemélyesítjük és általában egyénhez kötjük, - a jót, azt elvétve, vagy sohasem. A jót ugy mérjük le, mint valahol az általánosban szereplő részt. így alakult ki aztán az a szemlélet, hogy "akkor kell megelégedve lenni, ha meg sem emiitik az embert". Véleményünk szerint a rendszeres dicséret meghonosítása nem valami uj elv, de nagy nevelőeszköz és húzóerő. Különösen ott van nagy pozitiv hatással, akinél esetleg egy félévvel ezelőtt negativ birálatot alkalmaztunk. Ezzel elkerülhetjük az egy-egy elvtársról alkotott "megingathatatlan". Sajnos még ma is tapasztalható, hogy vannak jól és rosszul elkönyvelt pártmunkások, amit hosszú éveken keresztül "visel" magán, bárminemű változás van az évek folyamán munkájában, magatartásában. 4./ El lehet mondani, hogy pártkádereink, függetlenített és nem függetlenítettek egyaránt a kommunista erkölcs követelményei szerint élnek, dolgoznak. Általában példamutató a családi életük és idegen tőlük minden korrupció és morális gyengeség. Ezt azért szögezzük igy le, mert a pártkáderek számához képest igen elenyésző százalék az, amely a morális téren egyik vagy másik kérdésben nem állja meg a helyét. Azt kell látni, hogy ha párttitkárokkal, vagy általában pártkáderekkel ilyen eset fordul elő, annak nagyobb hangja van. Érthető, hiszen ezek az elvtársak nagyobb reflektorfényben vannak, mint általában az üzem, v*gy hivatal más dolgozói. Éppen ezért az esetekben - még ha kis számban is fordulnak elő - a legszigorúbban kell eljárni, mert végső soron a pártra vet rossz fényt és az egész munkásosztályra történik nagy hatással. Ha nem igy járunk el, az általános szellemet rontja, nem lesz erkölcsi alap arra, hogy másoktól követeljük a normális, erkölcsös életmódot. Ezzel nap, mint nap foglalkozni kell ós különösen az egyes adminisztratív intézkedések mellett a nevelés kell, hogy fő szerepet játszón,. Az okok, mint az ellenforradalom utáni általános morális és fegyelmi fellazulás, úgynevezett "szabadosság" mánakélés, individualizmus elleni kíméletlen harc. Néhány- f apparátusban - kisebb-nagyobb "szívességek" elfogadása, is kezdett lábra kapni, különösen az 1957-es évben, mely ellen a kerület vezetői nem léptek fel következetesen, vagy nem tudtak ORSZÁGOS LEVÉLTÁR