MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1957
1957-08-12 4. öe. - 1957_VB 4/29
amelyek alapján az ellenforradalmi magatartása alatt elbocsátott dolgozót vissza kellene helyezni fontos beosztásába* munkaadói intézkedések történnek,amelyek a politikai magatartás miatt elbocsátott dolgozónak még a se édmunkási munkakörben való elhelyezkedését is akadályozzák, A gazdasági szerveknél meglazult a társadalmi tulajdon védelme iránti felelőssége Elmúl-sztjak a társadalmi tulajdon kárára elkövetett bűncselekmények kötelező feljelentését, vagy hiányos adatokkal a felderítést követően csak 1-2 hónap múlva tesznek bejelentést. Jelentősebb kárértékű bűncselekményeket fegyelmi utón, csekély büntetéssel intéznek el»k törvényesség következetes és kérlelhetetlen biztosítását nehezitik az egyes ügyészek jobbra-balra történő ingadozásai, különböző szemléletektől vezetett állásfoglalásai. Iri gyakran jelentkezik néV< problémaként az ellenforradalom részesei ^B elbírálása, A november 4-iEi kormánynyilatkozat ama megállapítását,hegy "A kormány nem tűri meg,hogy a dolgozókat bármi ürügy alapján üldözzék azért,mert a legutóbbi idők eseményeiben résztvettek," - az ügyészségek a kezdeti icíőben túlzottan kiterjesztően értelmezték. Ennek eredményeként számos ellenforradalmi cselekményben nem ismerték fel. a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedést.k keményebb intézkedések megtétele előtt felvetették a kérdést,vajjon mi a biztosíték arra,hogy a kemény és a proletárdiktatúra akaratának, érdekeinek megfelelő forradalmi intézkedések nem vezetnek-e az elmúlt évek közismert és káros hibáihoz? óvatossággal mérlegelik az ügyészek a beérkezett nvomozási anyagot, mert észlelték több esetben, hogy a névtelen feljelentést rögtön követi az őrizetbevétel és igy provokáció esetén az ártatlm omborek ellen emelnének vádat. Befolyásolja munkájukat az is,hogy munkások indokolt büntetőjogi felelőse égre vonás a esetén gyakran elhangzik,heg/ miért nem inkább az ellenforradalmár okkal foglalkoznak, s nezzfc el a munkás botlásait, "munkás áruló" - "munkás-üldöző" jelzőkkel illetik. A provokációs bejelentésekre indult eljárásoknál nem mernek a megszüntetés eszközéhez nyúlni.mert félnek az H ellenforradalmároket támogató" jelzőtől és ez vezet : túlzó intézkedésekhez. A felső irányításra való várás, a párt és a kormány vezetőinek kiragadott kijelentéseire szeizmcgráf-szerüen történő reagálás folytán állandó töprengés van, hogy milyen mérvű a társadalomveszélyessége és kik részéről, ma az izratásnaK, tüntetésnek, hatósági közeg elleni erőszaknak, röpcédula terjesztésnek, vagy akár a plakátragasztásnak. Az ügyészek állásfoglalása rögtön tükjfcözi és követi a birói gyakorlatot,ítélkezést,mely"- bár túlnyomó részben mcmfelel az osztáljiarc követelménycinek- mégis ugy első mint másodfokon még a Legfelsőbb Bíróság; gyakorlatában is"mutatkozik ingadozás az ellenforradalmi .bűncselekmények megítélésében. Balra, hol meg jobbr- tolódik el az állásfoglalás az osztályhelyzet, valamint a súlyosító és enyhítő körülmények értékelésénél.-